Századok – 1952
Szemlék - I. Tóth Zoltán: Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig (ism. Trócsányi Zsolt) 256
260 l SZEMLE lására és a robot mennyiségi megtartására. Amikor pedig az úrbérrendezés elkerülhetetlennek látszik, akkor éppen ezt a rendezést használják fel a parasztok kezén lévő föld jelentős hányadának elrablására, a parasztok haszonvételeinek megfosztására stb. Amennyiben az úrbérrendezés kérdésében a parasztság ellenállása szerepet játszik, akkor éppen az úrbérrendezés felé hajtó erőként lép fel (Id. a XIX. század elején történt helyi úrbérrendezéseket, később Wesselényi álláspontját 1834 körül — nagykárolyi beszéde — és az ellenzék egyes tagjainak megnyilvánulását az 1845/46-i országgyűlésen). Általában : a parasztság ellenállása elhanyagolhatatlan tényezője az uralkodóosztály politikájának. De ne feledjük el : az 1784 és 1848 közti idő a polgári forradalmat megelőző korszak. S ha Erdélyben a polgári forradalmat megelőző fejlődés kisebbarányú volt is, mint Magyarországon, mégis ez a fejlődés határozza meg mind a parasztság, mind az uraikodóosztály — helyesebben az uralkodóosztályon belül kialakuló tábo rok — politikáját. Hogy ez a fejlődés továbbélezte az ellentéteket, az világos. Hogy ez a kiéleződés — kétféleképpen, ellentétesen •— a legnagyobb mértékben hatott az uralkodóosztály egyes táborai politikájára, az sem szorul bővebb kifejtésre. Az is tény, hogy bizonyos esetekben a uralkodóosztály táborai közt az ellentétek eltűnnek. Másrészt ez a tétel figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy az udvar a »vivum aerarium« fennmaradásának biztosítására sürgeti az úrbért. S mit látunk 1830 táján? Az úrbérrendezés tervét az udvar elejti ; a földesurak zavartalanul nyúzzák tovább jobbágyaikat ; az udvar azonban, az adónak ezüstpénzben szedésével szintén eléri a maga célját. Láthatjuk : a paraszti ellenállás erejét helytelen mechanikusan és a történelmi fejlődés konkrét szakaszától függetlenül tekinteni — az úrbér és általában az uralkodóosztály politikája kérdésében is. A másik kérdés Saguna és a román burzsoázia viszonyának kérdése. »Mint a vonatkozó román burzsoázia tagja, gazdag magyarországi macedoromán kereskedőcsalád sarja, Saguna a román burzsoázia kifejezője volt« — írja a szerző. »Amikor Saguna Erdélybe érkezett, pozíciójánál fogva az erdélyi román burzsoáréteg legtekintélyesebb képviselőjévé vált. Ez a burzsoázia meglehetősen fejletlen volt, melynek kibontakozását , a feudalizmus erősen korlátozta ós visszaszorítottságát még a magyar uralkodóosztály nemzeti elnyomása is súlyosbította. Ez utóbbi késztette arra, hogy bár általában " szembenállt a feudalizmussal, elvi fenntartásai mellett is a helyi feudálisokkal szemben a központi feudális kormányzatoknál, a bécsi udvarnál keressen támaszt. A román jobbágyok széles rétegeinek erejét jól ismerte, nem sokkal később, 1848/49-ben éppen a parasztság mozgalmára támaszkodott saját céljaiért folytatott küzdelmében. De éppen fejletlensége, szervezetlensége és felkészületlensége miatt nem volt forradalmi.« Meg kell jegyeznünk : a román burzsoázia ugyanúgy nem egységes politikailag, mint a földesúri osztály I. Tóth Z. meghatározása a román burzsoáziáról magáról, ráillik a burzsoázia egyrészére. De nem illik rá azokra a képviselőire, akik forradalmiak voltak-—ld. 1848-i fellépésüket—, nem tartoztak kezdettől a Habsburg-reakció uszályhordozói közé —• s ha 1848-ban mégis a Habsburg-reakció vonalára kerültek, ezt eredménytelen kísérletek előzték meg arra, hogy a forradalom vezetőosztályával megtalálják a közös alapot s megelőzte az államhatalom — a gubernium által indított hajsza ellenük. Ami pedig Saguna-t illeti : ő sem 1848 előtt, sem 1848-ban nem a burzsoázia képviselője. Saguna annak a klerikális reakciónak a képviselője, amely mindig a legreakciósabb fél oldalára áll. Saguna 1848 áprilisában a gubernium megbízásából az erdélyi földesurakat támogatja a parasztok ellen. Mikor a román polgári vezetők közt működik : a feudális reakció ügynöke. A földesurak érdekeit védi akkor is, amikor 1848 nyarán István főherceggel tárgyal és pásztorlevelekben inti csendre híveit. Mikor a szabadságharc megindul : a Habsburg-oldalra áll. Saguna a görög nem egyesült püspökök hagyományának folytatója. Novakovics kinevezésének nemcsak az a jelentősége, hogy az udvar elismeri a g. n. e. egyház létét, hanem az is, hogy annak vezetését bizalmi emberére ruházza. Nikitics, Adamovics, Moga : valamennyien a gyarmatosító hatalom bizalmi emberei a parasztok egyháza élén. Végül foglalkoznunk kell a tárgy választása és a mű eredményei által felvetett bizonyos kérdésekkel. Újból le kell szögeznünk : a feldolgozott kérdések közül a Horia-felkelés és Varga Katalin harca a legvonzóbbak és legfontosabbak közé tartoznak Erdély XVIH—XIX. századi történetében. Másrészt : olyan részletmunkákra, mint az ismertetett mű, rendkívüli szükségünk van. Mégis: különbséget kell tennünk az olyan részletmunkák közt, amelyek egy különleges részletkérdést tisztáznak és az olyanok közt, amelyek a központi kérdések—•
