Századok – 1952
Szemlék - I. Tóth Zoltán: Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig (ism. Trócsányi Zsolt) 256
SZEMLE 261 jelen esetben az erdélyi parasztság готэ XVIII—XIX. századi története —megismeréséhez közvetlenül járulnak hozzá. Ez a mű, a Horia-falkslés kérdésének helyes beállításával és Varga Katalin harcának hmartetésével a központi kérdés megismeréséhez vitt közelebb bennünket. Másrészt azonban a mű igen jelentős része a bányászjobbágyok különleges kérdéseit tárgyalja. Tény az, hogy az erdélyi parasztság történetében egész sora van ilyen különleges részletkérdéseknek. I. Tóth Z. maga utalt arra, hogy munkájában nem volt módja foglalkozni a földesúri bányászjobbágyok kérdéseivel. Hogy még néhányat említsek az egyébként a parasztmozgalmak szempontjából is jelentős, különleges részletkérdésekből : ilyén Szelistye és Talmácsszék, a brassóvidéki falvak, ezen belül különösen a Hétfalu, a küküllőmegyei 13 szász falu, az egykori kiváltságos várkatonaság kérdései. Mindezek feldolgozása azonban nem a központi kérdés : a parasztság zöme történetének ismeretéhez vinne közelebb bennünket. A parasztság zöme történetének pedig olyan kérdései várnak még hosszantartó munkát igénylő tisztázást, mint a földesúri gazdaság árutermelésének fejlődése, a parasztság rétegeződése, a földközösség története (amelynek kérdését Tagánvi a felszínre hozta ebban a kérdésben, de utána az erdélyi történelem vonalán semmi íem történt), a parasztság állami (különösen katonai) terheinek kérdése — s végül a parasztság helyi mozgalmai végtelen sorának története, (amelyekről legfeljebb vázlatos képünk lesz a közeljövőben). S nam foglalkozhatunk úgy a parasztság történetével, hogy ne vizsgálnók meg bővebben az udvar parasztpolitikájának olyan kérdéseit, mint II.'József úrbérrendezési terve. Igen sok kutatni való fog fennmaradni az 1817—22 körüli úrbérrendezési tervekkel kapcsolatban is. Távol állunk attól, hogy bővebben ismernénk a földesurak álláspontját a jobbágykérdésben. Az erdélyi ellenzék, Wesselényi működése ismeretére és értékelésére az első kísérleteknél tartunk. S ha magánál 1848-nál valamivel megnyugtatóbb is a helyzet: korántsem beszélhetünk arról, hogy 1848 ősze, vagy 1849 kérdéseiről elégséges és megbízható ismeretekkel rendelkezünk. A történettudományunk számára rendelkezésre álló erőknek a központi feladatnak ezeknek a részletkérdéseire koncentrálása* a legsürgősebb teendő az erdélyi parasztság történetének vonalán. I. Tóth Z. könyvének fogyatékosságai erre a teendőre mutatnak rá, s munkája 1 gfontosabb eredményei a központi kérdések megoldása felé jelentenek nagyjelentőségű úttörést. TRÓCSÁNYI ZSOLT. * A koncentrálásnál egyébkent is vannak olyan hibák, amelyek a munka szervezésének fogyatékosságaiból erednek. Szüksége^-e, hogy egyszerre két történészünk — egymá'stól füjgetlenül— fogldkozzék a Horia-felkeléisel s egyben egyikük se tartson igényt arra, hogy teljes feldolgozást adjon.
