Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
242 HATVANYNIÍ E. DORIS iparokban, a diótisztításnál, a kalapüzemekb'en és egyebütt dolgozó gyermekek gyakran napi 15-16 órát robotoltak és viselték a hosszú és kimerítő, rossz levegőben végzett munka összes következményeit. Ennek eredményekép, mint ahogy Chyzer kifejezte, egy »selejtes, napszámos nemzedék keletkezik«. Mindamellett a nőmunkásokat nemcsak fokozott mértékben zsákmányolták ki, nemcsak egészségüket tette tönkre a rossz viszonyok között folytatott végnélküli robot, de a tőkés rendszer erkölcsi tekintetben is éppen arra az útra kényszerítette őket, amely ellen a burzsoázia és a papok oly ékesen prédikáltak. Az egyik 1895-ben tartott nőgyűlésen özv. Galambos Jánosné munkásasszony hű képet adott a magyar dolgozó nők helyzetéről. Amit elmondott, általános érvénnyel bír, a vizsgált korszak egészére vonatkozóan tükrözi vissza a női munkások viszonyait. Özv. Galambos Jánosné többszáz főnyi hallgatóság előtt ismertette, »hogy a nők helyzete mily keserves, mily elnyomatásnak, mily kizsákmányolásnak áldozatai ők. Milyen életük van, ha férjhez mennek? A férj nem képes annyit keresni, hogy megélhessen, ha családja megszaporodik. A nő kénytelen gyárakba, műhelyekbe menni és gyermekeit idegen kezekre bízni. A gyermekek nagy része a szülői gondoskodás híján elpusztul, vagy utcagyermekké lesz. És ha megéri a 13 éves korát, akkor őt is befogják a munkába, neki is kell mennie a gyárak, műhelyek bűzlött, erkölcsrontó levegőjébe, csekély néhány krajcár bérért. Itt van a fiatal, tapasztalatlan leány a legtöbb kísértésnek kitéve. Itt kerül össze azokkal a léha fiatal emberekkel, akik elcsábítják, megrontják és faképnél hagyják, ha elrabolták ártatlanságukat. így szaporodnak föl azután a törvénytelen gyermekek, így telnek meg a börtönök, ha a nő magzatját szégyenében elemészti, így keletkeznek az öngyilkosságok, így telnek meg a nyilvános házak, a kórházak, így támadnak az utcasarkon kéregető koldusasszonyok.«10 6 A nőmunkásokkal a legbrutálisabban bántak : a felügyelők és tulajdonosok káromkodása, sértegetése, ütlegei is rajtuk csattantak : minden tekintetben a gyár urainak hatalmában voltak. Az »első éjszaka« feudális .joga a földesúrról a gyárosra szállt, és a burzsoázia még csak nem is titkolta a munkásnők testével folytatott üzérkedést. Az álszent, velejéig rothadt burzsoá társadalomra jellemzőek azok a hirdetések, melyek az »erkölcsi hírnevükre« kevésbbé vigyázó lapok hasábjain jelentek meg. Tucatjával idézhetnénk az olyan hirdetéseket, mint amilyen pl. a következő : »Fiatal, csinos asszonnyal szeretnék megismerkedni, kinek férjét bérházamba, vagy gyáramba alkalmaznám. Választ „Belvárosi" címen a kerepesi-úti kiadó továbbít.«107 A női munkások alacsony bérei éppen, hogy elegendők voltak ahhoz, hogy a munkásnő életben maradjon : gyakran még ehhez sem. A munkanélküliek helyzete még ennél is sokkal rosszabb volt. Mivel a burzsoázia a házassági szerződései szentségének alapjául szükségesnek tartja a prostitúció fenntartását, a prostituáltakat is a munkásnők soraiból toborozza. Különösen a bányákban és téglagyárakban dolgozó nők szokták meg már fiatal korukban azt az erkölcstelen életmódot, mely munka- és életviszonyaik következménye volt. Túlzsúfolt barakkokban éltek együtt férfiak, nők és gyermekek vegyesen, a munkahelyek pedig olyan melegek voltak, hogy mindkét nembeli munkások félmeztelenül dolgoztak együtt. Ezek a viszonyok, az élet kilátástalan nyomorúsága és egyformasága, voltak azok a tényezők, melyek az álszent burzsoáziát olyannyira megbotránkoztató életmódhoz vezettek. Sokszor a mun-106 Népakarat, 1395 jún. 28. ют F jig s XJjság, 1906 aug. 8.
