Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI ÉS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 ÉS 1914 KÖZÖTT 243 kasok otthoni viszonyai sem voltak kedvezőbbek : különböző korú férfiak, nők és gyermekek zsúfolódtak össze egy kis szobában, kevés ágyban, vagy egyszerűen a padlón aludtak. A gyárakban uralkodó viszonyok ugyancsak kísértést jelentettek a fiatal nőknek. Az egyik jellegzetes eset például csak azért került nyilvánosságra, mert a losonci zománcedénygyár 300 munkása' sztrájkba lépett. A sztrájk tiltakozás volt az ellen, hogy a szokásos ütlegek és erőszak, a szakszervezeti tagok elbocsátása mellett a művezetők a női munkásokkal még különösen rosszul bántak. Kiderült, hogy Varga Márton osztályvezető »F. Mária ellen, aki 16 éves, erkölcsi merényletet akart elkövetni, s hogy ez békén tűrje, 10 fillér bérjavítást ígért neki, ha nem, úgy nyomorúságos béréből levon ennyit. M. Zsuzsi ellen erőszakot akart elkövetni a malomban. Egy férjes asszonynak 40 fillér bérjavítást igért, ha engedelmes lesz. M." Miczi 2-3 napot dolgozott csak, de 14 napi fizetést kapott, mert engedelmes volt.«108 Ilyen légkörben nevelkedtek a fiatal munkáslányok, így éltek a háború előtt a munkásasszonyok. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a családi kötelékek meglazultak, a természetes érzelmek eltorzultak, de azon sem, hogy az ú. n. »angyalcsinálók« és a kiskorú, elhagyatott gyermekekkel kereskedő üzérek szabadon folytathatták mesterkedéseiket. Ilyen körülmények között még azt is meg lehet érteni, miért történt meg oly gyakran, hogy maguk az anyák, szántszándékkal vagy gondatlanságból, de megölték saját gyermekeiket. A kapitalizmus teherré tette a családot és tönkretette annak természetes viszonyait : ezzel is gyarapította bűneinek borzalmas lajstromát. A háború előtti évek során a magyar munkásosztály életszínvonala katasztrófális mértékben csökkent. Az ipar »fellendülésének« szakaszaiban is állandósult a tömeges munkanélküliség, amely a munkában levők béreinek és viszonyainak romlását is elősegítette. A munkásosztály elkeseredett ellenállása dacára csökkentették a béreket, és ugyanakkor az árak, a magyar ipar csaknem minden ágának kartellbe tömörülése következtében, állandóan emelkedtek. A háborúelőtti években lényegesen romlott még a szervezett férfimunkások helyzete is, de a női- és gyermekmunkások viszonyai ennél még gyorsabban hanyatlottak. A női- és gyermekmunkások bérei még a legjobb esetben is csak a férfiak 1/3-2/3-át érték el, ezért az»árak emelkedése ugyancsak súlyosabb csapást mért rájuk. Hazánk félgyarmati helyzete következtében a fiatalkorúakat és a nőket fokozott mértékben zsákmányolták ki, szinte hihetetlenül hosszú munkaidőt kellett teljesíteniük és igen sok volt a baleset. Mindezt elsősorban az ifjúmunkások testi alkata, egészsége sínylette meg. A nyugati kapitalista országokban a jobboldali szociáldemokraták igyekeznek mindenképpen »megcáfolni« a marxizmusnak a munkásosztály kapitalizmus alatti elnyomorodásáról szóló tételét. Nálunk még ők is kénytelenek voltak elismerni e tétel igazát. A női- és gyermekmunka tanulmányozása csak további pregnáns adatokat szolgáltat annak bizonyításához, »hogy a tőke felhalmozásának arányában a munkásosztály helyzetének rosszabbodnia kell, bármilyen legyen is a fizetése, akár magas, akár alacsony ... A gazdagság felhalmozása az egyik oldalon, egyúttal a nyomor, kínzó munka, szolgaság, tudatlanság, erőszak, erkölcsi lealacsonyítás felhalmozása a másik oldalon, azaz. annak az osztálynak az oldalán, amely saját termékét mint tőkét termelü.lo a TT „ _ HATVANYNÉ JB. DORIS 108 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1905 jan. 5 108 A tőke, I. k. 699. o. 16*
