Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 241 nyílások, melyekből bűzös genny* ürült. A bal alsó állkapocs helyén mély, torzító hegek. És mikor száját kinyitotta! Alsó állkapcsa majdnem egészen hiányzott. A felső állkapocs egy nagy része elhalt. Itt is mindenütt gennyes, eves sipolyok. Enni, beszélni alig tud, félig nyitott szájából folyton csorog a nyál.«10 1 í A beteg a pestkörnyéki gyufagyár egyik munkása volt, aki foszformérgezés okozta csontelhalásban szenvedett. Megbetegedéséig napi 12 órát dolgozott a heti kilenc koronás »főúri« fizetésért. Amikor az egyik ilyen foszfornekrózisban szenvedő gyufagyári munkás -nőt megkérdezték, hogy miért áll ilyen állapotban is munkába, az derült ki, hogy a munkaadó bérlevonással bünteti, ha a munkától emiatt elmarad ; a munkaadó pedig azzal indokolta e förtelmes tényt, hogy »a munkásnő ha akar, miért ne dolgozzon?«10 2 A fehér- és sárgafoszforgyufa gyártását betiltó törvény megszavazása után a foszfornekrózis eltűnt, de a foszformérgezés kisebb mértékben még megmaradt. A gyárosok üzemeiket a vörös foszforral készített, úgynevezett svédgyufák gyártására állították át, mert ez a foszfor-allotróp kevésbbé mérgező. A gyufaiparban azonban még ezután is gyakran történtek súlyos égési balesetek, amikor a svédgyufa-töltőgépben levő gyufák fellobbantak.103 Ennek — éppúgy, mint korábban a sárga- vagy fehérfoszforgyufa gyártásánál — sok kisgyermek volt áldozata. A gyermekmunkások szintén tudőbajban, ólommérgezésben és különböző ipari betegségekben szenvedtek. Mindenütt, ahol gyermekeket és ifjúmunkásokat alkalmaztak, — a téglagyártásnál, üveggyártásnál, a bányászatban, a textilgyárakban és számos kisebb nyomdában — a rossz viszonyok mellett teljesített hosszú munkanap eredménye a gyermekek vézna testalkatában, visszamaradt testi és szellemi fejlődésében és az általános gyengeségükben mutatkozott. A téglagyárakban, ahol az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 852 16 éven aluli fiatal- és gyermekmunkás dolgozott — bár Chyzer szerint jóval többen voltak, — a következő viszonyok uralkodtak: »Munkaidőről ezen iparban szó sincs, mivel a munka virradattól alkonyatig tart« és emellett itt agyaghordásról, téglaverésről, tégla fordításról és hordásról, rendkívül fáradságos munkákról volt szó. Itt segédkeztek már a hat- és hétéves gyermekek is, úgy hogy ah'gha lehet csodálkozni azon, hogy később jellegzetes vonásuk a színtelen arc, gyenge testnövés ós némelyiknél köhögés.« Földet és sarat talicskázni 8-12 -éves gyermekeknek testetölő munka.»10 4 Itt nem tárgyalhatjuk részletesen mindazon iparágak kérdéseit, ahol ifjúmunkások és tanoncok dolgoztak. Minden iparág rásütötte saját bélyegét a fiatal testekre: a bőriparban az általános vérszegénység, a mell- és hasfájás, a sütőiparban a satnya test, a visszamaradt testnövés (az úgynevezett pékláb, »a lábnak ,,x" állása, mely azért található fel leginkább éppen ebben az iparban, mivel a szervezet büntetlenül el nem tűri a 16-18 órás állást«), a »színtelen, fakó, alvajáró alakok«, az úgynevezett pékizmok.10 5 A kereskedősegédek, akik hosszú munkanapot teljesítettek egészségtelen viszonyok között, nagyrészt ideggyengeségben, szexuális neuraszténiában szenvedtek, amely igen fiatal korban vette kezdetét. Az újsághordó gyerekek, a házi és »izzasztó« 101 Munkásügyi Szemle, 1910. 104. o. 102 Szakszervezeti Értesítő, 1909 júl. 103 Iparfelügyelők jelentései, 1911.' LXXXIH. o. 104 Chyzer i. m. 48. o. 105 U. o. 56. o. ' 16 Századok
