Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
240 HATVANYNIÍ E. DORIS A pénztári orvos csak 9 szembeteget jelentett, de egyetlen gyárban nem kevesebb, mint 73 tüdőbeteget.9 7 Dr. Pach Henrik, a dolgozó nők betegségéről írt cikkében kimutatta, hogy nagyon sok nő dolgozik veszélyes vagy egészségtelen iparágban. Szerinte a háborút közvetlen megelőző években a női munkások százalékaránya a következőképp alakult a különböző iparágakban :98 Női munkás volt °/0 -ban : A tüdőbántalmakra hajlamosító cementiparban 33,0 gyapjúiparban 45,6 len- és kendergyártásnál 61,7 papirosáru gyártásnál 79,4 dohánygyártásnál 92,7 Az ólommérgezéssel kapcsolatban a következőt állapította meg : Az ólommérgezésre vezető pipakészítésnél 29,1 kőedény- ós porcelángyártásnál 23,5 üveggyártásnál 20,0 gombkötő, zsinórgyártásnál 84,9 művirág- ós dísztollgyártásnál" 92,3 Ebből hiányzik még a nyomdaipar, ahol az ólommérgezés — a rossz védelmi berendezések miatt — igen elterjedt. Igen rossz volt a helyzet a fazekasiparban is, ahol pedig sok nő dolgozott. A fazekasipart az iparfelügyelők kivételesen ( ellenőrizték. Jelentéseik és egyéb tanulmányok borzalmas képet tárnak fel az ólommérgezés hatásáról a női szervezetre. A férfiak hasgörcsökben, bénulásban, lábszaggatásban szenvedtek, a nők mindemellett még terhességük során el is vetéltek ; tudunk olyan esetekről, amikor az anya 12 magzat közül hetet elvetélt, két gyermek élve maradt, kettő görcsökben halt meg, egy pedig háromhónapos korában bélgyulladásban halt meg.10 0 Ettől a gyilkos ipari betegségtől nemcsak az élő nemzedék szenvedett, megtámadta a betegség azokat is, akik még meg sem születtek. Egy másik feltűnő betegség, a foszformérgezés és foszfornekrózis borzalmas élő-halála sok áldozatot szedett, míg 1911-ben törvénybe nem iktatták a fehér- és sárgafoszforgyújtók gyártásának tilalmát. « E törvényjavaslat benyújtása hosszú évek kitartó agitációjának volt az eredménye. Ez alatt az idő alatt a munkások százai szenvedtek a borzalmas méreg hatásától. Pontos statisztikai kimutatás nem készült róluk, mert a jelentésekben csak a foszfornekrózis halálos kimenetelű esetei szerepeltek, — ezek közül sem mindegyik — az »enyhébb« esetekről pedig szórványosan tettek említést az iparfelügyelők. Hogy mit tekintettek »enyhébb« esetnek, azt dr. Hahn Dezső, az általános betegsegélyző pénztár egyik orvosának következő leírása szemlélteti : »Emlékszem — írta Hahn dr. 1910-ben — kezdő éveim egy impressziójára. Az általános munkásbetegsegélyző pénztár sebészeti rendelésén teljesítettem szolgálatot Lévai főorvos osztályán. Fiatal leány jelentkezett vizsgálatra. Arca sápadt volt, anyjára támaszkodva tudott csak járni. Mikor kendőjét levetette, láttam, hogy arca el van torzulva. Álla hegyes -és keskeny, arca ezáltal madárformájú. Arcának baloldala duzzadt. A duzzadt területen sipoly,9 ' TJ. o. 1904. XLII. és 676. 98 Munkaügyi Szemle, 1911. 92. o. <-99 Ezekben az iparágakban ólmot használtak. . 10 0 Munkásügyi Szemle, 1911. 421. o. valamint az Iparfelügyelők Jelentései, 1911. LXXVII. o.
