Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 237 akkor csilletolással, vízhordással foglalkoztak. Mindenesetre ki voltak téve — éppúgy mint a férfiak — a bányák égészscgrontó hatásainak : a hiányos munkásvédelmi berendezések miatti állandó veszélynek, a rossz víz okozta tífusznak és az egyik legpusztítóbb "betegségnek, amely valóban a bányák sajátságos par betegsége volt, az úgynevezett »bányaféregnek« (ankylosto_ miasis). Ez a ragályos betegség elterjedt a munkások között, elrabolta vérüket és erejüket. A hatóságok bűnös nemtörődömséget tanúsítottak e betegséggel szemben. Egészségügy A rossz munkaviszonyok szükségszerű velejárója volt a munkások rossz egészségügyi állapota. A burzsoázia és szószólói általában tagadják, hogy a munkásosztály egészsége a kapitalizmus alatt leromlik. Ezzel kapcsolatban rámutatnak a csökkent gyermek- és felnőtt halandóságra, a ragályos és veszélyes betegségek ritkább bekövetkezésére, a jobb szociális gondoskodásra, stb. A legtöbb kapitalista országban a közegészségügy e vonatkozásaiban valóban bizonyos javulást mutat ; a munkások egészsége azonban általában erősen leromlik. A munkásarisztokrácia kivételével a kapitalista országok munkásai ma is rossz egészségügyi viszonyok között élnek, az ipari betegségeket és a számos balesetet még nem küszöbölték ki a gyárimunkások életéből és a gyermekek és szülőanyák halandósága még mind g jóval magasabb, mint például a Szovjetunióban, ahol a legmesszebbmenően gondoskodnak a gyermekek és anyák védelméről.89 A gyarmati és félgyarmati országokban pedig a közegészségügy a legelmaradottabb, a tőkések tömeges méretekben követn к el »társadalmi gyilkosságot«, amellyel Engels már 1844-ben vádolta őket. Engels egyben rámutatott arra, hogy ha a kapitalisták osztálya »büszkén kérked azokkal az intézkedésekkel, melyek nemhogy a baj gyökereit nem támadják, de még a legközönségesebb köztisztasági politikának követtelményeit sem elégítik ki, akkor nem mentheti fel magát e vád alól.«90 Ez a megállapítása teljes mértékben illik a magyar burzsoázia szociálpolitikájára is. Korszakunkban még maguk a tőkések is megijedtek a romlás foka felett, hiszen a nép erejének elsorvadása veszélyeztette mind a hadsereg erejét, mind a gyárak jövedelmezőségét. A burzsoázia a társadalombiztosítási törvényekkel, Budapest tanácsa bódéiban árusított olcsóbb élelmiszerekkel^ a legrosszabb lakásoknak lakhatatlanná minősítésével és más hasonló, csak a felületet érintő intézkedésekkel igyekezett legalább leplezni társadalma legkirívóbb hiányosságait. Ezekkel az intézkedésekkel a burzsoázia emellett egy más célt is el akart érni : hogy a munkásosztályt korrumpálják legalábbis olyan mértékben, amely elegendő az állam és a rendszer elleni erélyesebb támadás elhárítására. 88 A háború előtti évek során hazánk gazdasági életének is állandó elemévé vált a tömeges munkanélküliség, amely különösen súlyos közegészségügyi következményekkel járt. Ezt számszí rűlug nem tudjuk szemléltetni, mert a főváros tanácsa csak 1914-ben állította össze Budapest vonatkozásában az e'ső statisztikát a munkanélküliségről. Kimutatták, hogy a fővárosban 20 624 munkanélkülit tartottak nyilván. A nőkről külön munkanélküliségi statisztika nem áll rendelkezésünkre, mert a nők munkanélküliségének nagy részét elkendőzi az, hogy a »háztartásbeliek« közé sorolják őket. 80 Engels : Die Lage der Arbeitenden Klasse in England. S.uttgart, 1892. 97, 98. o.
