Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 225 leigázott gép csupán, amely idegen gazdagságot termel. És mégis a modern ipar egész lö. ténete azt bizonyítja, hogy a tőke, ha ebben meg nem akadályozzák, arra fog törekedni, hogy az egész munkásosztályt kíméletlenül és könyörtelenül lenyomja a megalázottság legmélyebb fokára.«5 4 így tehát a rövidebb munkanapért vívott küzdelem a munkásosztálynak a kapitalizmus elleni megmozdulásai közül a legfontosabbak közé tartozik. A hazai tőkések, amikor kénytelenek voltak meghátrálni a szervezett munkásság követelései elől és bevezették a rövidebb munkanapot, azzal kárpótolták magukat veszteségükért, hogy fokozták a női- és gyermekmunkások kizsákmányolását. A szervezetlen munkásoknak, a nőknek és gyermekeknek, különösen a kisiparban, meg kellett szenvedniök a tűrhetetlenül ,hosszú munkanap minden borzalmas következményét. Munkaviszonyok a) A női munkások munkaviszonyai A női és gyermekmunkások munkaviszonyai visszatükrözték a tőkés osztály kcnyörtelenségét, kegyetlen kapzsiságát, mely a női. és gyermekmunkások kíméletlen hajszolásából, kizsákmányolásából facsarta ki a busás profitot. A legvisszataszítóbb az az álszent képmutatás, amellyel az uralkodó osztályok igyekeztek elkendőzni gaztetteiket. Mailáth József gróf 1910-ben például a következőket volt képes leírni : »A magyar faj egyik erős jellemvonása volt minden időben, hogy megbecsülte, tisztelte a nőt. . . ... A történelem igazolja, hogy a magyar nő helyzete a társadalmi fejlődés kezdete óta mindig különb, jobb és emberiesebb volt, mint a világ bármely más nemzetének asszonyáé. A magyar közjog és.társadalom felfogása úgyszólván ezer esztendő óta megbecsülte a nőt,«5 5 Nézzünk meg csak egy-két példát arra, hogyan becsülte meg a magyar burzsoázia a nőt. Először a téglagyárakról idézzük Varga Jenő írását : «Kora hajnalban, 5 órakor, 4 órakor, néha még ennél is korábban kezdődik a munka. Asszonyok, gyerekleányok hurcolják a sarat. Testük csupa piszok és sár, ruhájuk rongy, amely alól a meztelen test kilátszik. És ha eljő a sötét este, piszkos odúkban, rothadt szalmán találnak éjjeli nyugalmat a téglagyár proletárjai, férfiak, nők, gyerekek, felnőttek vegyesen. Micsoda őrült ijedelem volna Székely Ferenc, Elek*Pál, Radvánszky báró vagy bármely más téglakapitalisták családjában, ha 15 éves lányuknak csak egy éjszakát kellene egy olyan barakban eltölteni, amelyet az 1906 évi gyáripari statisztika ,,a férfi és női hálótermek" névvel díszesít, és amelyekben több ezer fiatal nő tölti el napról napra éjszakáit.« 1906-ban ilyen körülmények között élt 4129 felnőtt női munkás, 1094 16-17 éves, 730 14-15 éves és 140 12-13 éves leány.5 6 A vaèiparban és az állami dohánygyárakban, hogy csak kettőt említsünk a sok közül, hasonló viszonyok uralkodtak. A csavargyárakban »egy lakatos felügyelete alatt 10-12 nő dolgozik. A nők darabszámban lesznek fizetve, a lakatosok pedig az elvégzett összes munka után kapnak bizonyos százalékot.« így tehát a nci n.i.nkátxkkal szemben nemcsak a művezető, hanem a lakatos 64 Marx: Bér, ár és haszon; Marx—Engels: Válogatott Művek. Bpest, 1949. I. köt. 418-419. o. 65 Budapesti Hirlap, 1910 ápr. 27. 66 Varga Jenő: A magyar kartellek. Bpest, 1912. 38. o. 15 Századok
