Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
226 HATVANYNIÍ E. DORIS is hajcsárkodott. Ugyanez volt a helyzet a préselőknél meg a kovácsoknál is. A munkaviszonyokról szóló jelentés így folytatódik : »A műhelyek bűzös, piszkos lyukak. Mosdóeszköznek vagy szellőztető készüléknek nyoma sincs. A bánásmód a legdurvább és nem egy esetben vetemedett tettlegességre egy-egy durva mester a nőkkel szemben, a szidalmakról nem is szólva, amelyek napirenden vannak.«57 Az állami gyárakban dolgozók helyzete talán még rosszabb mint a magántulajdonban levő üzemekben. A Népszavában számos munkáslevelező számolt be arról, hogy milyen rettenetes viszonyok között folyt a munka a magyar állam gépgyáraiban. Hasonló helyzet uralkodott az állam egyik legfontosabb monopoliumának, a dohányjövedéknek gyáraiban is, ahol ugyancsak főleg nőmunkások dolgoztak. A m. kir. dohánygyárak 1891 évi üzemkimutatásában a munkásegészségügyről szóló statisztikákból képet alkothatunk a dohánygyárakban uralkodó egészségügyi viszonyokról. A 13 dohánygyárban 13 438 munkás dolgozott, köztük 12 211 nő és 340 gyermek, E munkások közül 11 835-öt biztosítottak és közülük 1891-ben 6200 fekvőbeteg eset fordult elő ; vagyis egy év alatt a biztosítottak 52.38%-a szenvedett súlyosabb betegségben. A járóbetegekkel együtt 19 359 esetben vették igénybe a biztosítót. A temesvári gyár volt a legegészségtelenebb, mert itt 1730 biztosított munkás közül egy év alatt 1515 fekvő beteget tartottak nyilván s a járóbetegekkel együtt 5739 ízben igényeltek orvosi segélyt. A fiumei gyárban, ahol â helyzet egy árnyalattal jobbnak látszott, 1951 biztosított dolgozó közül egy év folyamán mégis 725 volt a fekvő beteg. A dohánygyárakat a lebegő, szállongó dohány por rendkívül egészségtelenné tette és még az erősebb szervezetű férfiak sem bírták itt 15-20 évnél tovább a munkát.58 Mennyivel borzalmasabb volt tehát a nők és gyermekek helyzete, akik a balesetek és betegség állandó veszélyének kitéve hosszú munkaidő és rossz munkaviszonyok között, a korai öregség perspektívájával, a legnyomorúságosabb éhbérért dolgoztak. A győri állami selyemfonódában a serdülő leányok reggeli 5 órától esti 7-ig a szünetek levonásával 12 órát dolgoztak.-Napi 25 krajcáros, a legjobb esetben 55 krajcáros szégyenletes bért kaptak, ha ezt az összeget egyáltalában bérnek lehet nevezni.5 9 Általában a női munkások olyan borzalmas helyzetben sínylődtek, hogy ezt még az iparfelügyelők is kénytelenek voltak illemtudóan gzóvátenni. »A nők védelme — jelentette a főfelügyelő 1909-ben — gyengébb, kevésbbé ellenálló szervezetüknél fogva s az anyaságra való különös tekintettel szintén igen kívánatos volna. Ezek a kérdések azonban máról-holnapra nem oldhatók meg, mert a fennálló szociális viszonyok e tekintetben a legnagyobb mértékben figyelembe veendők. Az ipartörvény revíziója, illetőleg a majdan hozandó új ipartörvény lesz hivatva a kérdéseknek a hazai közviszonyok figyelembe vételével való megoldására.«60 A híres ipartörvényrevízió, amelyről annyi szó esett e korszakban — hiszen még az iparfelügyelők sem találták kielégítőnek a fennálló helyzetet — továbbra is elmaradt. 1911 -ben a tömegek nyomására végre törvénybe iktatták a női munkások éjjeli munkájának eltiltásáról szóló tervezete, amely — mint láttuk — írott malaszt maradt. 67 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1906 szept. 20. S8 Typografia, 1892 nov. 25. 69 Népszava, 1899 nov. 21. 60 Iparfelügyelők jelentései, 1909. LI. о.
