Századok – 1952

Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209

A NÖI ÉS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 ÉS 1914 KÖZÖTT A női és gyermekmunka elterjedése A termelési folyamatok gépesítése lehetővé tette, hogy a tőkés egyre nagyobb számban alkalmazzon kevesebb fizikai erő kifejtésére képes munkásokat : nőket és gyermekeket, »gyenge vagy fejletlen testű, de hajlékonyabb kezű munkásokat... A gépek tőkés felhasználásának első szava tehát a női és gyermekmunka bevezetése volt. A munkának és a munkásoknak ez a hatalmas helyettesítője így rögtön a bérmunkáslétszám szaporításának eszközévé vált azáltal, hogy korra és nemre való tekintet nélkül, a munkáscsaládok valamennyi tagját a tőke közvetlen uralma alá hajtotta. A tőkés számára végzett kényszermunka lépett nemcsak a gyermekek játszóideje helyébe, hanem az erkölcs korlátain belül, a család számára a családi körben végzett szabad munka helyébe is.«1 A magyar kapitalisták profitja, amelyet kénytelenek voltak az osztrák tőkével megosztani, nagyrészben olcsó munkaerők — a nők és fiatal gyermekek — kizsákmányolásán alapult. Hazánk félgyarmati körülményei között a kapitalizmus eleinte csak lassan fejlődött : gyors kibontakozását hátráltatták a mezőgazdaságban levő feudális maradványok is, amelyek lassították a széles belső piac kialakulását, ahol az ipar termeivényeit jövedelmezően lehetett volna értékesíteni. 1880 után azonban^ külföldi tőke beözönlése következtében megélénkült a magyar ipar fejlődésének üteme. A magyar ipar fejlődésének különleges jellege tehát abban áll, hogy kibontakozása csak az imperializmus korszakában következett be. Ezért a külföldi, különösen pedig az osztrák tőke behatolása, valamint az ország félgyarmati, függő helyzete következtében az 1890 és 1914 között már viszonylag gyorsan fejlődő magyar ipar még mindig messze elmaradt a fejlettebb kapitalista országok mögött. A magyar ipar egyre inkább alárendelt helyzetbe került az osztrák tőkések vezetése alatt álló kartellekben. »A magyar burzsoázia kibékült az önálló ipari fejlődést hátráltató osztrák-magyar kapcsolattal a közös imp rialista kartellprofitok kedvéért.«2 Ezidőben az osztrák-magyar monarchia területén összesen 26 magyar és 56 osztrák-magyar kartell volt. A karteliegyezmények előírták a termelés korlátozását és az árak felemelését és ennek terheit a munkásoknak és a dolgozó parasztságnak kellett viselnie. Mindezen tényezők következtében Ausztria uralmi helyzete hazánkban a munkásosztály fokozott kizsákmányolásához vezetett. A munkások életszínvonalát jóval a fejlettebb tőkés országok proletáriátusának életszínvonala alá szorították. Az osztrák vezetés alatt álló kartellek nemcsak a termelés korlátozásával és így fokozott munkanélküliség előidézésével, de az összes » Marx: A Tőke I. k. Bpest, 1948. 426. o. 2 Révai: Marxizmus, népiesség, magyarság. Bpest. 1948. 123. o. 14 Századok