Századok – 1952
Tanulmányok - Magos György: Az amerikai imperialisták szerepe a Horthy-fasizmus stabilizálásában (1924–1929) 167
182 MAGOS GYÖRGY Bethlen persze mindezeket azért mondja el, hogy bebizonyítsa azt, hogy az imperialisták kölcsöne nem sérti az ország függetlenségét, de amit Bethlen elmond, csak azt bizonyítja, hogy az imperialisták a fasiszta diktatúrát kívánták fenntartani. Ezt még világosabban kifecsegik az uralkodóosztály más képviselői. »Bele kell mennünk ebbe a kiuzsorázó jeltételekkel egybekapcsolt kölcsönbe, — írja az OMGE helyettes igazgatója, Buday Barna —• hogy élni hagyjanak minket. Ez a kölcsön húsz évre megadja az ország életlehetőségét«.92 »Csak az érdeklődő külföldi tőke segíthet rajtunk« — írja az OMGE lapja.93 Ugrón Gábor volt miniszter szerint : »... a kölcsönt felvenni az áldozatok dacára is feltétlenül szükséges«.9 * Mindenkinél világosabban beszél a finánctőke képviselője Éber Antal: »Most igazán mm arról van szó, vájjon ki tudjuk-e mutatni, hogy ezek a feltételek súlyosak, hogy lényegesen leszállítják az ország gazdasági és pénzügyi szuverénitását, hogy mindezzel szemben tulajdonképpen pénzügyi tekintetben igen keveset nyújtanak«.9 5 Hogy miről van szó, azt Bethlen miniszterelnök a nemzetgyűlés igazságügyi bizottságában elmondja. »Amíg.. . Európában egyik oldalon kommunista állam van,... s amíg más oldalon német reparátiós kérdés és más nemzetközi vonatkozásban izgató kérdések vannak, addig Magyarország mindig ki lehet téve valamely forradalom eshetőségeinek«.96 Ezért életkérdés a horthyfasiszták számára az, hogy a nemzetközi imperialista erőket és elsősorban az Egyesült Államokat közvetlenül is érdekeltté tegyék a magyarországi politikai rendszer fenntartásában, mert ha »már Magyarország adósa a külföldnek, a hitelező országok érdeke a meglevő nemzeti vagyon mentése«.97 Erről van szó : Horthyék gyengék egyedül a magyar néppel szemben és szükségük van a külföldi támogatásra. Ennek azonban ára van. Világosan látja ezt a klerikális reakció : »a 250 millió aranykoronás külföldi kölcsön felvétele súlyos kötelezettségeket ró hazánkra. Nemcsak szigorú pénzügyi ellenőrzés alá helyezi az államot, hanem oly intézkedések megtételére is kényszeríti, amelyek legalább is átmenetileg szuverénitásunknak többé-kevésbbé feladását is jelentik.«9 8 Az egész burzsoázia véleményét fejezi ki a klérus folyóirata, mely szerint »A nemzet önrendelkezési jogának felfüggesztése« nem volt elkerülhető »az ország megmentése érdekében« és »ebben a tényben bármennyire fájdalmas legyen is, meg kell nyugodnunk«. (Kiemelések tőlem M. Gy.) Az ország függetlensége »többé-kevésbbé« elveszett és a klérus —hányadjára a magyar történelemben! — azt prédikálja, hogy ebben »meg kell nyugodnunk«. A Jóvátételi Bizottság 1923 októberében a népszövetségi kölcsön biztosítására kijelölt állami bevételi forrásokra (vám, cukoradó, clohányjövedék brutto- és a sójöVedék netto-bevétele) nézve feloldotta a békeszerződésben t 92 A Pénz 1924 6. sz. 10. o. (Itt és a következő jegyzetben : a kiemelés tőlem. M. Gy.) 93 Köztelek, 1924 47—48. sz. 584. o. 94 A Pénz, 1924. 13. sz. 3. o. (Eredeti kiemelés.) 95 Világos, a burzsoázia számára másodrangú kérdés vplt az. hogy pénzügyi tekintetben mit nyújt a kölcsön. Magyar Külpolitika, 1924. 2. sz. 1. o. Éber Antal: A külföldi kölcsön. (Kiemelés tőlem, M. Gy.) 96 Nemzeti Újság, 1924 jún. 14. (Kiemelés tőlem, M. Gy.) 97 Magyar Külpolitika, 1924 1. sz. 14. o. Smolka János: A magyar kölcsön. 1,8 Magyar Kultúra, 1924, 257. o. A további idézetek ugyanonnan.
