Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány

11 RÁKOSI MÁTYÁS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1 és ezáltal elősegítette a katasztrófa bekövetkeztét. Ugyanakkor az ellen forradalom történetírása teljes elismeréssel fordult4

a Habsburg-korszak »értékei« felé és arra törekedett, hogy igazolja a nagybirtokosok és nagytőkések államának történeti létjogosultságát és folytonosságát. Alapjában haiüis az a jellemzés is, mely a szociáldemokrata és polgári radikális »teoretikusok« műveiben e korszakról fellelhető. Felfogásuk, amely szerint Magyarország e korban alapjában még feudális ország volt, kritikájuk, amely döntően a feudális osztályok ellen irányult, a kapitalizmus kifejlődésének és imperialista szakaszba való átmenetének, a kapitalista ellentétek rendkívüli kiéleződésének elleplezését jelentette. A marxista-leninista történetírás pedig keveset tett még e korszak történeti feldolgozása terén. Annál nagyobb a jelentősége Rákosi elvtárs idevágó megjegyzéseinek és elemzéseinek, melyek biztos útmutatásul szolgálnak az előttünk álló munkában. Az 1867—1918 közötti korszak fővonásainak felderítésénél is Rákosi elvtársnak az az alapvető útmutatása irányadó, hogy »hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, mikor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze.« Az 1867-es kiegyezés után Magyarország mint az osztrák-magyar monarchia egyik alkatrésze, a haladásért és ' szabadságért harcolók táborából a haladás és szabadság ellenségeinek táborába állt át. Magyarország, amely 1848—49-ben az európai demokrácia élvonalában harcolt és amelynek népe »1849-től 1867-ig gúzsba kötve is folytatta harcát«,4

1

67 után sorsát nem a nemzetközi haladással, hanem a Habsburg-reakcióval és a német imperializmussal kötötte össze. Ez a viszony hazánkat a dualizmus korában a látszólagos »nagyhatalmi« pozíció ellenére is függő helyzetbe sodorta és meggyengítette. Rákosi elvtárs a dualista Magyarország kül- és belpolitikájának lényeges vonásait így összegezi : »1849 óta Magyarország minden uralkodó rendszere a legnemzetietlenebb és leghitványabb külpolitikát folytatta. Befelé elnyomta a nemzetiségeket, de elnyomta a magyar dolgozó népet is a hazafiság jelszavával az uralkodó osztály, kifelé ugyanő eladta az országot és kiszolgáltatta idegen érdekeknek.«4

2 Rákosi elvtárs többhelyütt rámutat arra, hogy a velejéig rothadt és reakciós, népelnyomó és hazaáruló politika legfőbb támaszai és képviselői a feudális mágnások, a nagybirtokosok, e »megvesztegethető, telhetetlen keselyűk« voltak, ugyanaz az osztály, amely évszázadokon át »eladta a magyar népet minden ellenségnek, ha ebből anyagi haszna volt«.4

3

»A feudális földbirtokosok . . . 1918 előtt a régi félfeudálista magyar liberalizmus alapját alkották.«44

De ugyanakkor Rákosi elvtárs félreérthetetlenül Rámutat arra, hogy a dualizmus korában Magyarország társadalmi-gazdasági formáját illetően kapitalista ország.4

5

Az 1905—1906-os válság egyik fontos okaként 41

Rákosi Mátyás: A magyar jövőért. 237. o. 42

A Rákosi-per. 133. o. 43

Rákosi Mátyás: A magyar jövőért. 9. o. 44

Rákosi Mátyás: A magyar demokráciáért. 185. ö. 46

Mivel Rákosi elvtárs 1848 legfőbb eredményeként szögezi le, hogy »Magyarországon a polgári társadalmat a 48-as forradalom teremtette meg«, nyilvánvaló, hogy 1849 után a kapitalista viszonyokat tartja alapvetőeknek. Az 1935-ös perben a világháború előzményeiről szóló magyarázatából pedig világosan kiderül, hogy a magyar burzsoáziát, mint »az uralkodó magyar társadalmi réteget« tekinti. Errenézve 1. A Rákosiper 371. o.