Századok – 1952
Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány
10 RÁKOSI MÁTYÁS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1 4. A nemzetiségi kérdés megoldatlansága. ». . . Az európai reakció . . . mozgósítani tudta ellenünk szomszédainkat«.3 5 Hangsúlyozza azonban Rákosi elvtárs, hogy a szabadságharc bukásának főoka nem ezekben a belső gyengeségekben, hanem a külső ellenség, a szövetkezett európai ellenforradalom erőfölényében keresendő : Itt is áll az, hogy a vereséget »főleg idegen, reakciós erők okozták, amelyek a magyar nép belső ellenségeinek külföldről jöttek segítségére.« A szabadságharc győzelmeinek »csak a két reakciós nagyhatalom (a cári és a Habsburg-abszolutizmus) összefogása tudott végetvetni«.3 6 Ebből persze nem az következik, hogy a 48-as szabadságharc eleve, minden körülmények között bukásra volt ítélve. A nemzetközi erőviszonyokat a forradalmi erők — köztük nem utolsó sorban a magyar forradalmi vezetők — helyesebb nemzetközi politikája, az egymással való szövetkezés jelentősen befolyásolhatta volna az európai forradalom, — így a magyar — javára is. Az események kimenetelét 1848—49-ben sem valami »sorsszerű elrendelés«, hanem a politikai harc döntötte el. Miben látja Rákosi elvtárs a negyvennyolcas magyar forradalom és szabadságharc történeti jelentőségét? Elsősorban abban, hogy a forradalom dicsőséges napjaiban a magyar nép »az egyetemes emberi haladás élcsapatához tartozott«.3 7 Abban, amit Petőfi azáltal fejezett ki, hogy »1848-ban a nemzeti lobogó mellett a világszabadság vörös zászlóját is megénekelte«.38 Rákosi elvtárs hangsúlyozza : »A választóvonal a történelem folyamán soha nem a kis és a nagy nemzetek közt húzódott, hanem a szabadságukért és a haladásért harcolók és ellenségeik között. S hogy a kis nép is tud nagy lenni a túlnyomó ellenséggel szemben, ha szabadságát védi, azt éppen a magyar történelem nem egy ragyogó fejezete mutatja.« »A 48-as szabadságharc magyarsága alig számlált 4 milliót, mégis szembeszállt« a gyarmati és feudális elnyomással.39 Rákosi elvtárs épen ezért büszkén mutat rá arra, hogy a haladó tábor oldalán vívott harc 1848-ban a mi kis népünket is naggyá tette. Ezzel új megvilágításban áll előttünk Rákosi elvtársnak az az alapgondolata, hogy »a magyar nemzet történelmének legragyogóbb lapjait akkor írta, amikor célkitűzései és küzdelmei egybeestek a haladó emberiség célkitűzéseivel«.4 0 A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉT, majd az abszolutizmust követő, 1867-től 1918-ig tartó hosszú korszaknak, az ú. n. dualizmus korának története sem eseményszerű összefüggéseiben, sem főkérdéseinek értékelését iUetően nincs kellőképpen tisztázva. A felszabadulás előtti hivatalos történetírás — amennyiben egyáltalán foglalkozott e korszakkal — reakciós, habsburgpárti beállítottságánál fogva igyekezett szépíteni a monarchia uralkodó köreinek politikáját, a munkásság, parasztság és a nemzetiségek kíméletlen elnyomását. Ha bírálta e korszakot, akkor »jobbról« bírálta, azt hibáztatta, hogy a dualizmus félfeudális gazdasági és politikai rendszere túlliberális volt 36 U. o. 112. о. r • 36 U. o. 107. o. 37 Rákosi Mátyás: A magyar demokráciáért, 181. o. 38 Rákosi Mátyás: A fordulat éve. Bpest, 1948. 148. o. 39 Rákosi Mátyás: A magyar jövőért. 237. o. 40 Rákosi Mátyás: A békéért és a szocializmus építéséért. 330—331. o.
