Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1S-4S ŐSZÉN 159 a kiáltványban, amelynek megragadó ereje alig marad el a szegedi beszédé mögött, még határozottabban bontakozik ki Kossuth nagy terve a népháborúról, arról a hólavináról, amely »a hazaszeretet tiszta fejér havában odább és odább hengeredve, a harcvágynak és minden áldozatrai készségnek olly óriási nagyságára nő, miként roppant erejével okvetlen szétzuzand minden ellenállást, mellyet elébe a gonosz szándék emelt«. »Most csak írhatom — mondja tovább a kiáltvány — mit mondani akartam, s az abban áll, hogy keljen fel minden, ki csak karját bírja és keblében becsületes szívvel bír, a haza védelmére és az ellenség megsemmisítésére. Semmi egyezkedés az árulókkal, kik összeesküdtek a magyar nemzet ellen ! A ki minket kővel sújtott, sujtsuk menykővel, hogy el ne árulhassák többé háládatlanul a magyar népet.« ígéri Kossuth a tiszántúli megyék derék magyar népének, hogy »ha ki lesz irtva a gyom , ha lekaszálva leend a hitvány bogáncscsapat«, akkor majd elmegy közéjük, »hogy megüljék torát édes hazánk letiport elleneinek«, elmegy megköszönni nekik, hogy szerették a hazát és megüli velük »a kivívott diadalmak áldomását«. »E szent cél elérésére — fejeződik be a kiáltvány — kérlek benneteket arra, alakítsatok minél több önkéntes csapatokat, 'mellyek a hazaszeretet szent indulatjától lelkesítve vállalkozzanak az ellenség kiirtására . . . Kérlek másodszor arra, alakítsátok, rendezzétek mindenütt az általános népfelkelést, miszerint készen legyen a nép az első intésre kimozdulni helyéből, mint az özönvíz és leseperni hazánk szent földéről az ország ellenségeit. Legyen készen a nép, hogy ha közébe lép az ország küldöttje a szabadság zászlójával, százezrek mozduljanak ki édes hazánkat megmenteni, a nép szabadságát megőrizni«.26 A százezreket megmozgató népháború, az igaz hazaszeretettől fűtött tömegek megmozdulása, ez az erő Kossuth szerint, amely képes a hazát a legválságosabb helyzetében is megmenteni s a magyar nép tömegeivel való közvetlen találkozás meggyőződéssé szilárdította benne a hitet, hogy meg is fogja menteni. Ebben a meggyőződésben indult vissza október 5-én Pestre, ahová az eredeti tervektől eltérően csak 7-én hajnalban érkezett meg,27 éppen jókor ahhoz, hogy az országgyűlést feloszlató és Jellacsicsot teljhatalmú biztossá kinevező királyi rendelet által felkavart kedélyeket a saját hitével megnyugtassa és megerősítse. Az október 7-i ülésben biztosította a képviselőket, hogy »hazánk szabadságának, igaz ügyének oltalmára az összes magyar nép egytől egyig, ha kell utolsó csepp vérig felkelni és halni kész inkább, mintsem hogy ezen országot eltipratni engedné. Ha látták volna önök uraim —• folytatta Kossuth — miként fogadta a Tisza partján lakó magyar nép csekély felhívásomat, hallották volna önök, hogy nem én öntöttem lelkesedést a népbe, hanem én vettem tőlük erőt és lelkesedést, ha látták volna, hogy felhívás nélkül 20—30 ezrenkint mindenik esküdött az örökkévaló istenre, megbosszulni minden árulást és kipusztítani a hon ellenségeit, megnyugtatom önöket uraim, ha azt mondom, egy szó a nemzet képviselőitől és nem kerül bele három hét és 300.000 ember fegyverben áll«.2 8 A képviselőház határozott állásfoglalása a Kossuth által előterjesztett, s a királyi manifesztumot visszautasító, megbélyegző határozat és az önvédelmi harc vállalása mellett nem kis mértékben Kossuth bizakodó bejelentésének volt, a következménye. 26 Kossuth kiáltványűt 1. O. Lt. Vörös A.-gyűjt. 1070. sz. 27 V. ö. Csemátony utolsó útilevelével a Március Tizenötödike okt. 9.-i számában. 28 Kossuth beszédét 1. a Közlöny okt. 9.-i számában.
