Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1S-4S ŐSZÉN 157 Szegedet az önvédelmi harc második központjává szándékozott kiépíteni. Pedig ekkor már útban volt hozzá Madarász levele, aki a Bizottmány nevében közölte vele, hogy a tennivalók a Duna körül a legfontosabbak s Kossuth »éles belátására bízván a Szeged táján teendők további vezéreltetését«, elegendőnek találta volna, »ha a felkeltett népnek erőteljesebb és bátrabb ezrei szállíttatnának Csepel szigetébe további rendelésig«. »Mi azonban — fejezte be Madarász -7- kegyednek rögtöni közénkbe jöttét igen szükségesnek tartván, honfi buzgalmára hívjuk fel a Honvédelmi Bizottmányba minél előbbi megjelenésére«.20 Kossuth ezt a levelet már csak október 3-án, Hódmezővásárhelyen kapta meg. Közben előző nap délben Szentesről Szegvárra ment át a kis csapat, folytatni a kimerítő, de egyre lelkesítőbb toborzást. »A lelkesedés itt is leírhatatlan és minden fogalmon felüli — írta innen lapjának Csemátony — s csak az ezeni 'tiszta örömérzetnek köszönhetjük azt, hogy a legnagyobb magyar •egészsége a roppant munka, beszéd, fáradság és szünteleni éjjelezés mellett is inkább épül, mint gyengül«. Vásárhelyen »a lelkesedés tetőpontját éré — folytatódik Csernátony levele. — Ezerek és ezerek állottak az eső mellett talpon, s a piac közepén sátor volt felvonva«.21 Innen válaszolt Kossuth a Honvédelmi Bizottmány sürgető levelére. »Ma délután egy órakor vettem a Bizottmány futárját — írta — ép azon percben, hol több, mint 20 000 ember esküdött itt Istennek szabad ege alatt, inkább meghalni, mint gyáván élni, vagy megbocsátani a hitszegőknek. Szegedre okvetlenül el kell mennem. Várnak, mert itt várja a nép a szabadság szavát, mint az idvezítőt. Tehát holnap jókor oda megyek. Gondoskodom a város erősítéséről. . . biztosítom Szegedet minden esetre és még holnap vagy 4000 fegyverest onnan útnak indítok a Dunához és holnap után éjjel-nappal sietek Pestre, a mint Önök kívánják«. És Kossuth ebben a levelében is megismételte két nappal előbb tett figyelmeztetését : »De ne alkudjanak semmi áron. En e tőzs-gyökeres magyar nép erejére támaszkodva mondom, ne alkudjanak; még ha Budapest elveszne is — pedig nem fog elveszni — itt e nép lelkesült erejére támaszkodva megmentjük •e hazát, megörökítjük szabadságát. Én Isten és a nép nevében ellene mondok minden alkunak. Győzelem vagy halál. Én más szót nem ismerek«. És Kossuth a levél további során jogos büszkeséggel sorolta fel útjának újabb eredményeit : »Csongrádról, Szentesről, Szegvárról ezerek indulnak holnap Önök rendelete szerint Csepel szigetére. Hold Mező Vásárhelyt ma délután rendezem s ígérem, hogy még ma egy pár ezer ember gyors szekerekben útban lesz Csepel felé. Különös gondot fordítottam a lovasság szaporítására . . . Szóllíttassák fel a népet, ki vállalkozik önkéntesen menni a győzelemig Jellasich ellen, akár hová fordul ; adjanak zsoldot neki és ezerenkint fognak vállalkozni a népfelkelésből önkéntesen«. S ebben a levélben számol be Kossuth körútjának kétségtelenül legszembeötlőbb sikeréről is, arról, hogy »Rózsa Sándor az utólérhetetlen rabló amnestiát kér, becsületes életet igér és 150 felszerelt lovassal szolgálatot az ellenség ellen. Az amnestiát megadtam neki — írja KossutK — itt a nép örülend, ha ez embertől megszabadul«.22 20 L. O. Lt. OHB 798/1848. sz. 21 Csernátony okt. 3.-án Hódmezővásárhelyről írt tudósítását Március Tizen•ötödike okt. 5.-i számában közölte. 22 Kossuth okt. 3.-án kelt levelét 1. O. Lt. OHB 211111848. sz., a Rózsa Sándornak adott amnesztialevelet u. o. Vörös A.-gyűjt. 1761. sz. Rózsa Sándor csapata később sok hasznos szolgálatot tett a délvidéki táborban a szerb felkelők ellen.
