Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1S-4S ŐSZÉN 155 Jellacsics seregének támadását, Kossuth a pest-szolnoki vasúton útban volt Szolnok felé, hogy folytassa nagysikerű toborzó körútját. A további események ismeretében meg kell állapítanunk, hogy ebben az esetben Kossuth nem cselekedett úgy, ahogy az az adott körülmények között a leghelyesebb, az ügy számára a leghasznosabb lett volna. Elragadta őt a lelkesedés a nép elemi erejű megmozdulásának láttán, nem tudott lemondani arról, hogy szavának erejét ne tegye próbára a Tiszántúl nagy városaiban is és ezért a soronkövetkező feladatok közül nem a legfontosabblioz nyúlt. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy Kossuth helye ezekben az órákban a táborban lett volna, az ütközet előtt azért, hogy szuggesztív erejének latbavetésével növelje a sereg harci erejét, az ütközet után pedig azért, hogy az ingatag hadvezetést az elért siker teljes kiaknázására és fegyverszünet helyett az ellenség végleges megsemmisítésére kényszerítse. Mindez Kossuth fenti döntése következtében elmaradt s a pákozdi ütközetet követő események Kossuth távollétében nem alakulhattak úgy, ahogyan a magyar ügy kimenetelére előnyösebb lehetett volna.16 Csongrád, majd Szentes volt az út következő állomása, mindkét helyen október 1-én volt Kossuth.1 7 Ittartozkodásának részleteiről keveset tudunk, eredményéről később még szó esik. Szentesről október 1-én este két levelet is írt : az elsőt Pázmándynak, aki mint a képviselőház elnöke, a .Honvédelmi Bizottmány ügyeiben is a legnagyobb súllyal folyt be, a^ másikat magának a Honvédelmi Bizottmánynak. Pázmándyt kérte, adja tudtára a képviselőháznak, hogy útjának sikere minden várakozását felülmúlja. Közölte, hogy Pest megyében a nép óriási tömegben kel fel a haza ellenségeinek semmivé tételére s például Kecskeméten a remélt 5000 helyett 8000 ember jelentkezett. »Az általános népfelkelés eszközlését ; Csongrád megyében folytatván — írta tovább Kossuth — itt is, e tősgyökeres magyar népfajnál olly általános lelkesedésre és határozott keszségre találtam, hogy bizton mondhatom a képviselőháznak, miként ha seregeink, mellyek az ellenség előtt állanak, a mint reméllem, győznek, pártütő elleneink közül a népfelkelés segítségével egy sem látandja többé a Száva vizét ; de még azon szerencsétlen esetre is, ha seregeink, nem győznének, s még ha maga a főváros is, mellyet annak népe biztosan meg tudand védelmezni, bármi oknál fogva az ellenség kezére kerülne, a képviselőház itt a Tiszapartnak ősmagyar népében kétségtelenül feltalálandja azon törhetlen magkövet, melly körül összegyűl a szükséges erő hazánk szabadságát dönthetlenül megvédeni.« Megmondja Kossuth azt is, hogy miért tartotta szükségesnek mindezt megírni ; azt reméli, —- írja tovább levelében — hogy »ez újabb ösztönül szolgáland a képviselőház hazafiúi határozottságának, miszerint szegény elárult hazánk jogaiból semmi ármánynak, semmi árulásnak, semmi fenyegetésnek egy hajszálnyit se engedjen«. Csupa biztatás, csupa reménytnyujtó, erőtadó derűlátás, a nép erejébe vetett rendületlen hit jellemzi a levél befejező sorait is : »A magyar népet rend-16 V. ö. a szerzőnek a Századok előző számában közölt : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom o. közleménye bevezető részében mondottakkal. 17 Az eddig idézett tudósítások erre a két városra kimaradnak. (Csernátony Szentesről írt levelét, amelyről következő levelében megemlékezik, nem közölte le a Március Tizenötödike.) Azonban mivel Kossuth szept. 29-én este ért Szolnokra, a következő napot pedig úton töltötte Csongrád felé, legkorábban szept. 30-án érhetett Csongrádra, okt. 1-én este pedig már Szentesről, munkája elvégeztével írt) Pázmándynak és a Honvédelmi Bizottmánynak.
