Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
156 B\RTA ISTVÄN szeresen elszenderítették hosszú éveken át. S mert aludt, azt gondolták, hogy ereje kihalt. De ő csak aludt, s a veszély által álmából felrázva ollyanr mint a megpihent oroszlán, melly most is meg fogja mutatni, hogy a magyar senkit sem bánt, de őtet sem bánthatja senki büntetlenül. A nemzet képviselői a magyar nép lelkesedésében tökéletesen megbízhatnak.«1 8 Ennek a levélnek a megírása után, a késő esti órákban kapta meg Kossuth a pákozdi ütközet hírét, de — mint írja a Honvédelmi Bizottmányhoz este 11 órakor írt levelében — »oliv különböző variatiókban«, hogy nem tudja, milyen parancsokat adjon az egyre szaporodó népfelkelésnek, hová irányítsa azt. Tudjuk, hogy a pákozdi csata estéjén maguk a magyar sereg vezérei sem voltak tisztában az elért siker jelentőségével és Jellacsics másnapi, sokkal .erősebl) támadására számítva tették meg intézkedéseiket, ahelyett, hogy megsemmisítő csapást mértek volna az ellenségre. Ilyen értelmű hiradás juthatott el Kossuthhoz is és ennek ismeretében írt azonnal hosszú levelet a Honvédelmi Bizottmánynak. »A népfelkelés ereje százezrekre vihető — kezdte levelét — csak fegyver, pénz és ellátás tekintetében megtörténjék, a minek csak lehet. Nem jól ismerik a körülményeket, a kik kételkedtek, hogy a magyar nép ki fogja a szükséges erőt fejteni a haza megmentésére, ha kellőleg felhivatik. Én kellő tájékozásául a Honvédelmi Bizottmánynak kinyilatkoztatom, miként én a tapasztalás után olly biztosan számítok a magyar nép erejére a haza törvényes szabadsága megőrzésében, hogyha még Budapest el találna is veszni, semmi olly alkuhoz nem adnám megegyezésemet, melly a nemzet jogainak és szabadságának sérelmére szolgálna, s a camarillának minden újabb törvénytelensége ellen a magyar nép erejére s igaz ügyünk igazságára támaszkodva megteendem aztÄ mit a becsület és a hazafiság parancsol.« Szeretné azonban tudni Kossuth, hogy miként is áll a helyzet, hiszen a fenti sorokból is az derül ki, hogy még mindig számol a főváros esetleges elvesztésével is. Kéri tehát a Honvédelmi Bizottmányt., hogy három napon át mindennap küldjön futárt Szegedre és tájékoztassa a helyzet alakulásáról. De a távolból is tanácsokat ad és a népfelkelés helyes felhasználására biztatja a Bizottmányt. »Énnekem erős meggyőződésem, — írja — hogy miután « a nép a Duna jobb és balpartján tömegestől mozgásban van, okvetlenül szükséges a lehető legnagyobb erőt a Duna jobb partjára vetni s Jellasich egyes csapatait hátban és oldalról nyugtalanítani. Ha seregeink elől megállnak, ez okvetlenül semmivé teszi.« A népháborúnak, mint a haza földjére betolakodott ellenség megsemmisítőjének gondolata itt jelenik meg először konkrét feladatként 48-as szabadságharcunkban, hogy azután folyton fejlődő formában végigkísérje Kossuth egész államvezetői pályáját. És akkor, amikor a dunántúli magyar sereg tehetetlen vezetői már megkötötték Jellacsicssal a fegyverszünetet, figyelmeztet az ellenséggel való alkudozás káros következményeire : »Kérem a Honvédelmi Bizottmányt, — írja — ne adjon helyt semmi fegyverszünetnek alkudozás tekintetéből, csak seregeink kifáradása kényszeríttetne engem arra,hogy valamely fegyver nyugvásban megegyezzem. A halasztás mindig kárunkra vált, most is azzá fog válni, mert az ellenség a fegyverszüneteket vagy arra használja, hogy külön csapatait egyesítse, vagy Bécsből segítséget kap«.19 Kossuth tehát el volt határozva, hogy útját folytatja és közölte levelében a Honvédelmi Bizottmánnyal, hogy nem tett le arról a tervéről sem, amellyel 18 L. O. Lt. OHB 2396/1848. sz. 19 L. 0. Lt. Kossuth Polizei-Akten 118. sz.
