Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
154 BAETA ISTVÁN hatalmában s hozzájárult ahhoz, hogy a nemzet képviselői felvették az eléjük dobott keztyűt és a gyáva behódolás helyett az ellenállást, az önvédelmi harcot választották.12 A következő másfél napot Kossuth Pesten töltötte lázas munkában, hogy a Honvédelmi Bizottmány tényleges országvezető tevékenységét elindítsa és a Lamberg fölött végrehajtott népitélet nyomában támadt nehéz kérdéseket tisztázza. Közben azonban gondolatai már az Alföldön jártak, ahol a nép várta1 3 és ahol feltétlenül tovább akarta folytatni a nép talpraállításának munkáját eredeti tervei szerint.1 4 Igaz, hogy a közben előállott helyzet átmenetileg megzavarta számításait. Máris tovább maradt Pesten, mint tervezte s a mind komolyabbá váló ellenséges fenyegetés láttán kétségtelenül felmerült benne az a gondolat is, hogy nem lenne-e hasznosabb, ha az Alföld helyett a táborba menne, amely folytonos hátrálása során ekkorra már Székesfehérvárt is feladva a Velencei tóhoz érkezett. A fontolgatások végül is oda ütöttek KÍ, hogy folytatja útját az Alföldön. Több, mint két hete tartott már ekkor a magyar sereg hátrálása Jellacsics elől s bár a tábor a fővárostól és az országtól egyre több segítséget kapott — óránként érkeztek az önkéntes csapatok a fővárosból és az ország legtávolabbi megyéiből is és a táborban a pesti radikálisok legjobbjai, Petőfi, Vasvári, a márciusi ifjak, a legnépszerűbb képviselők lelkesítettek harcra — Kossuth mégsem bízott abban, hogy az óvatos, ingadozó, a forradalom ügye iránt közömbös, vagy éppen ellenséges vezetők a határozott parancsoknak engedelmeskedve csatát vállalnak, mielőtt még a főváros közelébe nem jutottak. De még a megütközés esetén sem bízott Kossuth feltétlenül abban, hogy a csata a lelkes, de fiatal és tapasztalatlan magyar sereg győzelmével végződik. Ügy érezte, hogy nem tehet fel mindent egy lapra, számolnia kellett a rosszabb eshetőséggel is és ez volt az a szempont, amely miatt mégis az Alföldre menetel mellett döntött. Már első indulásakor is kettős cél vezette : egyrészt tömegfelkeléssel akarta megerősíteni az ellenséggel szembenálló sereget a döntő csata időpontjára, másrészt biztos bázist akart teremteni az önvédelmi harc továbbfolytatására arra az esetre, ha a csata kedvezőtlenül végződnék és átmenetileg esetleg a fővárost is fel kellene adni.15 Most, amikor a döntés mind közelebb került s amikor a Duna-Tisza közének népe már útban volt a tábor felé, a második szempont került az előtérbe Kossuth két célkitűzése közül és így történt, hogy azokban az órákban, amikor a fiatal magyar néphadsereg Pákozdnál^diadalmasan visszaverte 12 A képviselőház ülésének leírását ós Kossuth beszédét 1. a Közlöny szept. 29. számában. 13 Kossuth maga is említette feleségéhez írt egyik levelében, hogy Kecskeméten létekor Csongrád megyéből futárok jöttek hozzá meghívásukkal. Jellemző erre, amit a Kossuth Hírlapja csongrádi levelezője szept. 28-án ír : »Halljuk, hogy Kossuth Lajos Kecskeméten volt, bár jőne ide is, megérdemelnénk mi is egy látogatást, midőn olly határtalanul szerettetik általunk ós nagyobb részünknek még azon szerencse sem jutott, hogy láttuk volna valamikor, de különösen az elharapózni kezdett rossz eszmék kiirtása végett is szükséges volna megjelenése«. (Kossuth Hírlapja okt. 7. sz.) 14 Fentebb idézett levelében, szept. 26-án este írta feleségének Szolnokról : »Holnap népgyűlést tartok, azután beszaladok Pestre, magamat tájékozni. Egyet alszom •é s megyek Csongrád, Szentes, Vásárhelyre, Szegedre«. 15 Kitűnik ez abból a levélből, amelyet a Honvédelmi Bizottmány a pákozdi sikeres ütközet után írt Kossuthnak s amelyben kérte mielőbbi visszatérését, mivel a siker után »ma már nem a szegedi tábor felállítása, de a I)una melletti csata a legközelebbi feladatunk«. (O. Lt. OHB 798/1848. sz.) Kossuth tehát a Honvédelmi Bizottmánynyal előzőleg abban állapodott meg, hogy Szeged körül tartaléktábort szervez.
