Századok – 1952
Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány
9 RÁKOSI MÁTYÁS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1 »Az állami függetlenséget Ausztriával szemben kellett kiharcolni, mely gyarmati sorban tartotta hazánkat. A független haza csak úgy biztosíthatta a szabadságot, ha megdöntik a magyar nép zömét jobbágyi szolgaságban tartó feudális nemesi uralmat. Ezt a kettős célt tűzte ki maga elé a 48-as polgári forradalom s e cél elérésére hirdette s valósította meg Kossuth Lajos a nemzetegységet, a liberális középnemesség, a parasztság és a városi dolgozók összefogását. Az ország függetlensége és a belső felszabadulás elválaszthatatlanul összefüggtek egymással. Amíg a nemzet nem vívta ki a Habsburgokkal szemben függetlenségét, addig a jobbágy nem lehetett szabad paraszt, a mesterember tovább vergődött a céhrendszer béklyóiban. A nemzeti és társadalmi céloknak ez az egybeesése erősítette a magyarság összefogását, ez adott a szabadságharcnak olyan lendületet és egységet, amelyet a többi országok forradalmában hiába keresünk.«31 A szabadságharc honvédeinek hősiességét, ügyük igazába vetett hitét is azzal magyarázza Rákosi elvtárs, hogy a honvédsereget alkotó parasztok nemcsak feudális kizsákmányolóik ellen, hanem a Habsburg »elnyomók és rablók« ellen is küzdöttek.3 2 Ugyanakkor Rákosi elvtárs arra is rámutat, hogy a magyar katonák egészen más magatartást tanúsítottak akkor, amikor nem igazságos ügyért, nem a gyarmatosítók ellen és hazájuk szabadságáért, hanem a gyarmatosítók érdekében más népek szabadságának eltiprására akarták őket harcba vinni : »Mikor 1859-ben az olasz hadjárat folyamán a magyar honvédet erőszakkal az osztrák hadseregbe sorozták és a császárra eskették fel, maga Kossuth Lajos, a magyar szabadság lánglelkű vezére szólította fel őket arra, hogy ne harcoljanak ellenségük oldalán, hanem álljanak át oda, ahol a németet verik. Szavára ezrével hagyták ott a honvédek az osztrák hadsereget . . .«3 3 Rákosi elvtárs a forradalom hanyatlásának és bukásának kérdését is a nemzeti egység kérdésével összefüggésben tárgyalja. Kimutatja, hogy ugyanakkor, amikor a forradalom sikereinek alapja a nemzeti egység volt, az egységen belüli ellentmondások hozzájárultak a forradalom bukásához. Rákosi elvtárs meg is határozza a nemzeti összefogás belső gyengéit : 1. A forradalom plebejus balszárnyának fejletlensége és a parasztságtól való elszigeteltsége. »A városi dolgozók jelentékeny része magyarul sem tudott ; az ipari munkásság kisszámú és politikailag fejletlen s nem tudja megtalálni az utat a parasztsággal való összefogáshoz.« 2. A parasztság kielégítetlensége. »A parasztság lendületét fékezte az, hogy a forradalom vívmányai nem egyszer papíron maradtak, a jobbágyfelszabadítás vontatottan haladt, mert az országgyűlésbe bekerült földesurakat inkább érdekelte a megváltás összege, és az, hogy a régi előjogaikból minél többet megtartsanak.« 3. Ezek következtében a baloldal nem tudott felülkere'kedni a forradalom belső árulóival folytatott harcban. »... Petőfi és Táncsics, e népi rétegek radikális, demokratikus képviselői a forradalom menetét egyre kevésbbé tudták befolyásolni«.3 4 « 31 Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. 106—107. o. 32 Rákosi Mátyás: A magyar jövőért. 51—-52. o. 33 U. o. 281. o. 34 Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. 107. o.
