Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL .-MOHÁCSIG 145 inkább meghaltak, mintsem hogy meghódoltak volna a török előtt. Végül az életbenmaradt kilencven vitéznek a törökök megengedték a szabad elvonulást.10 5 Pétervárad elestével megnyílt az út Magyarország belsejébe. Most már csak a Duna és a Dráva vonala jelentett volna valami természetes akadályt a török előnyomulással szemben, ha a magyar sereg ezt megkísérli védeni. Délnyugatról pedig kísérletet lehetett volna tenni a török előnyomulok oldalba kapására. Batthyány bán és a horvát-szlavón rendek még mindig nem mozdultak. Július 31-én a király, ki közben dél felé igyekezett kevés számú seregével, Adonyból szólította fel két levélben a bánt, illetve e rendeket, hogy minden erőt gyűjtsenek össze, a jobbágyságnak ne egyötödét, hanem felét fegyverezzék fel és ennek meggyorsítására hordoztassák körül a véres * kardot.10 0 Ez azonban nem történt meg. A helyzet közben egyre romlott és így a király augusztus 5-én Paksról már arra szólította fel a bánt, hogy minden jobbágyot fegyverezzenek fel, kivéve a betegeket, öregeket és gyengéket.107 A valóságban a nemesek nem vitték keresztül ezt a rendelkezést. Az erről a vidékről a mohácsi csatába érkezett sereg feltehetően kb. négyezer főnyi létszáma teljesen valószínűtlenné teszi, hogy a horvát-szlavón bánság jobbágyságának csak egy részét is felfegyverezték volna. Ez az utasítás egyébként a király részéről sem jelenti azt, hogy valóban a népre akart volna támaszkodni, de még azt sem, hogy valóban csatába akart volna bocsátkozni a törökkel. Burgio ugyanis szintén augusztus 5-én megírta Sadoleto Jakabnak, hogy véleménye szerint a király el van szánva, hogy lemenjen Tolnára, meg akarja védeni a drávai átkelőhelyet, s ha nem tudja, vissza fog vonulni Szlavóniába. Erre Burgio szerint két okból gondolt : egyrészt ott van a zágrábi püspök és a horvát bán, akiket leghívebb embereinek tart és ott kevésbbé kell félnie a nemesek ármányaitól, a második ok pedig az, hogy ebben a tartományban igen sok megerősített helye van neki is és a főhercegnek г«.108 II. Lajos tehát a döntő csata elől ki akart térni és nyíltan a Habsburgok védelme alá helyezkedve erődök mögé menekülni, mialatt az ország legnagyobb része védtelen maradt volna a török ellen. Nem a királyon múlott, hogy saját hadseregétől nem engedték távozni. Azt pedig, hogy a király nem őszintén akart a jobbágyságra támaszkodni, világosan mutatja, hogy neki is és az uraknak is még a halál torkában is nem a haza védelme, hanem a népi mozgalmak elnyomása volt a főgondjuk. Nem egészen két héttel a mohácsi csata előtt a Báttán állomásozó királyi sereg tudomást szerezve arról, hogy a besztercebányai bányamunkások augusztus elején ismét felkeltek és épületeket gyújtottak fel, a király ezúttal gyors intézkedésre szánta el magát. Augusztus 18-án Erdődi Benedeket küldötte a bányamunkásfelkelés leverésére.10 9 Közben, mivel elmulasztották a Dráva vonalának védelmét, a török 105 Pataki V. i. m. 29. o.; Gyóni M. i. m. 47. o. 10 « Mályusz E. i. m. 7, 8. sz. 107 Mályusz E. i. m. 9. sz. 108 »II Re mi par di entendere che si resolva di andare a Tolna, et Ii vedere di difendere il passo del Dravo. Si non pô, fa pinsiero di ritirarsi por la Sclavonia, per due cause. La una che Ii have lo Vescovo di Zagrabia et il Bano di Croatia, ali quali tiene per fidelissimi, et Ii meno teme lensidie di Ii suoi ; Valtra è che in quella provintia sono molti lochi forti, assai piü che in questa parte, et soi et del Principe.« Vat. M. Okirattár i. к. 119. sz. (Kiemelés tőlem, •Sz. Gy.) юз Praknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt. Budapest, 1884. 205. o. 1 о Századok
