Századok – 1952

Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118

144 * SZÉKELY GYÖRGY az urak magatartásának megítélésében helyes. Jól látta, hogy ezek osztály­érdekükből szembefordulnak a török elleni védelem ügyével, dç mint pápai követ, mint főnemes, maga sem láthatta helyesen a parasztok magatartását, patriotizmusát és így ő is magáévá teszi az áruló urak között elterjedt véle­ményt, akik a parasztságnak a törökkel való összefogásától rettegtek. 1526 tavaszán megindult a törökök nagy támadása. A déli erődök' készületlenül állottak. Titel várát 1526 márciusában nagyszámú török sereg kezdte ostromolni, de egyelőre — noha csekély számú és ellátatlan volt — az őrség az erődöt meg tudta védelmezni. De a megrémült lakosság és a magára­hagyatott, mindenben szűkölködő őrség ezután elhagyta állomáshelyét és a vár június végéig őrizetlenül állott, amikor Szülejmán közeledésének hírére — száz gyalogost küldtek őrzésére." A teljesen elpusztult Szalánkemén őrség és lakosság nélkül állott.100 A védelem súlya tehát teljesen Péterváradon nyugodott. A szultán serege és hajóhada már közeledett Pétervárad felé, de Tomori Pálnak még mindössze ezerötszáz katonája volt. A király azt a paran­csot adta Tomorinak, hogy húzódjon vissza a Duna északi oldalára. így a vár ban csak mintegy ezerháromszáz főnyi őrség maradt, Tomori pedig Bácskában állomásozott a hirtelen felfogadott többezer főnyi paraszt újonccal.101 Tomorit, aki alkalmas lett volna a helyi védelem szervezésére, a király nagyobb fel­adatokra szánta. Erre azért kényszerült, mert abban az időben a magyar uralkodóosztály körében már nem volt egyetlen hadvezérnek valóban alkal­mas személy sem. Burgio a magyar urakat igen kevésre tartotta katonai szempontból: »...egyetlenegy nincs köztük, ...aki el tudna vezetni egy csapatot, nemhogy egy királyi sereget«. A királyi tanács tagjairól még rosszabb volt a véleménye : ».. .egy sincs közöttük, aki valaha látott egy kivont és vérrel borított kardot«.10 2 . Pétervárad őrsége hősiesen harcolt Alapi György vezetésével a török rohamok ellen. Július 15-én és 17-én kiállották a török támadást. Tomori kísérletet sem tett a vár felmentésére és segítség sehonnan sem közeledett. A törökök éjjel-nappal állandóan aknázták alá az amúgy is gyenge várfalakat.103 A Duna mindkét partján levő magyar sereg számbelileg és fegyverzet tekinte­tében messze elmaradt a török mögött. Ezekben a napokban Burgio levele szerint csak negyven kis hajóval (naszád), ezer lovassal és háromezer paraszt­katonával rendelkezett a magyar hadsereg.10 4 Július 27-én Pétervárad erődje a levegőbe repült s a megmaradt várőrség a fellegvárba volt kénytelen vissza­vonulni. A pápai követ levele szerint a fellegvár piacán bokáig vérben véde­keztek a hősök, majd a templomba szorultak vissza és onnan okoznak rette­netes veszteséget a törököknek. A védők száma annyira megritkult, hogy utóbb már csak a templom tornyát tarthatták. A várőrség legnagyobb részére tehát valóban áll egy görög krónika feljegyzése, hogy Pétervárad vitézei 89 Fraknói Vilmos: Tomori Pál élete ós levelei. Budapast, 1881. 60. o. 100 Fraknói V. i. m. 60. o. 101 Pataki V. i. m. 28—29. o. 102 ». . . in fra loro non hano un solo, como tante volte ho seritto, che seppia ordinäre una squadra, nonchè un exercito Reale .... Nixim ci è che habbi visto una spada disnuda et piena di sangue.« Vat. M. Okirattár i. k. 105. sz. 1526 június 19.. 103 Pataki V. i. m. 29. о. 104 ». . . anchor che non havevan più di quaranta piccole navicelle, che lor chiamano nazade, et circa mille cavalli et tre milia villani, . . л Vat. M. Okirattár i. к. 115. sz. 1526 július 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom