Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
136 * SZÉKELY GYÖRGY vissza, de a török tüzérség a falak legnagyobb részét lerombolta. Az őrség ! zöme elesett, az ellenség a belső várba is betört. Logodi és kevés embere a várudvarban utolsó csepp véréig harcolva, a levágott törökök tömegétől körülvéve esett el 1521 augusztus 15-én.7 1 Ugyanez évben a Belgráddal szemben fekvő Zimony őrsége Szkublics Marko vezetésével ugyancsak egy szálig elesett.72 Hősiesen védelmezték Belgrád várát is, úgy hogy ez kemény dió volt a szultán nagy hadseregének is. Egy görög krónika meg is írja, hogy Szulejmánnak hosszú ideig kellett ostromolnia a várat, »mert a vár nagyon erős volt«. A vár védői húsz rohamot vertek vissza. így kudarcot vallott az augusztus 2-i általános roham is, melyet a szultán különösen a zimonyi oldalról erőltetett, ahol a vár a leggyengébb volt. Augusztus 8-án a török roham teljesen elpusztította a megerősített külvárost és ennek romjai a török kezébe jutottak. Az őrség 700-ról 400-ra fogyott a harcok során. Vele együtt a város nagyrészt szerb lakossága is a belső várba vonult. A harc még közel 3 hétig folyt, de a lakosság a harc megszüntetését követelte és ezt támogatta a vár áruló parancsnoka, Móré Mihály is. Ezek a megalkuvók a várőrség akarata ellenére megalkudtak a törökkel és Konstantinápolyban telepedtek le. Both János és Oláh Balázs hadnagyok, valamint a megadást ellenző őrség is kénytelen volt a szabad elvonulás feltételével megadni magát. De amint elhagyák a vár kapuját, a hitszegő Szulejmán megtámadtatta és egy szálig lemészároltatta őket. így esett el Belgrád 1521 augusztus 29-én. A polgári történetírás gyakran szokott utalni arra, hogy ez a nap éppen 5 évvel előzte meg a mohácsi vész napját. De arra nem szoktak utalni, hogy az uralkodóosztály árulása, a harcolók cserbenhagyása is már megmutatkozik 1521-ben. A király hiába hirdetett felkelést, a nemesség az országot cserben hagyta. Az uralkodóosztály " két pártjának vezetője, Báthori István és Zápolya János jelentékeny csapatokkal rendelkeztek, de az egyik Péterváradnál, a másik Lippánál várakozott és nem siöttek a hadszíntérre. Pedig a külföldiek világosan látták Belgrád védelmének a jelentőségét. Sok kisebb-nagyobb görög krónika emlékezik meg a vár védelméről és elfoglalásáról.73 De a magyar uralkodóosztály még akkor sem akart semmi áldozatot hozni, amikor már a háború állandósult Magyarország végvidékén és egyre nagyobb feladatok lettek volna az északabbra húzódó erődvonal megszilárdítása terén, különösen Pétervárad megerősítésével. A nyugati országok uíai a Magyarországot ért török támadás hírére a fülük botját sem mozgatták, sőt hazánk szorult helyzetét igyekeztek külpolitikai céljaik érdekében felhasználni. Magyarország külpolitikai súlya ebben az időben már csekély volt, de azt sem vették figyelembe, hogy a magyarok segélykérését a lengyel király is támogatta. A legvéresebb harcok idején kaphatta meg V. Károly császár Zsigmond lengyel király levelét, amelyben felhívja a figyelmet a levelet vivő Balbi Jeromos magyar és cseh királyi küldött közlésére, arra a hatalmas és hirtelen veszedelemre, amelybe a magyar állam került. A lengyel király arra is felhívja a császár figyelmét, hogy Magyarország veresége esetén ez a nyomorúság nemcsak a szomszédos országokat, 71 F. Krones i. m. 204. o. 72 Hóman Bálint: Magyar történet II. k. Budapest, 1936. 603. o. 73 F. Krones i. m. 204—205. o.;- Szalay József—Baráti Lajos: A magyar nemzet története. Budapest, milléniumi kiadás. II. k. 348. o.; Qyóni Mátyás: Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében. Budapest, 1938. 33. o.
