Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL .-MOHÁCSIG 137 hanem kétségtelenül az egész keresztény ügylet érinteni fogja. Felhívja tehát a császárt, segítse meg Magyarországot, tegyen úgy, ahogy azt a keresztény ügy közös veszélye megköveteli.7 4 A déli várrendszer egyes részeinek eleste után írta meg ugyancsak V. Károly császárhoz segélyért könyörgő levelét Habsburg Mária magyar királyné, aki ugyancsak Balbi Jeromos követ útján juttatta el azt a császárhoz. A királyné utal arra, hogy a császárnak már Andreas de Burgo császári követ útján is tudnia kell a magyar királyság nagy veszedelméről, amellyel a török igen nagy hatalma nyomja, de Balbi is elmondja. A királyné könyörög a császárnak, adjon a magyar királyságnak végső szükségében olyan nagy segítséget, amennyit csak tud, és itt hivatkozik arra is, hogy Magyarország a kereszténység bástyája. Segítsen a császár a királyon és a királynén és országukon s akkor örökre lekötelezettek lesznek a császárnak és a császári háznak. A levél végén a királyné sajátkezűleg írt néhány sora ismét a sürgető szükségről panaszkodik.75 A világ akkori leghatalmasabb területű birodalmának urát és a vele éltkor szoros viszonyt tartó VIII. Henrik angol királyt és kancellárját, Wolseyt egyáltalán nem hatották meg a Magyarország megsegítésére irányuló kérések, sem a királyné rokoni panasza, nem törődtek a török elleni harcban százával elpusztuló magyar és délszláv harcosok életével. De azt megértette a császár és szövetségese, hogy zsarolni lehet Magyarországot, igénybe lehet venni a királyné igéretét a császár iránti lekötelezettségéről. Az angol és császári diplomácia egyes okmányai ezt világosan elárulják. Valamivel a fenti kérések után, miután Belgrád elestével egyelőre már eldőlt a török-magyar harc, V. Károly császár értesítést kapott Calaisban levő követeitől, hogy a magyar követ tárgyalt a legátus úrral (ez Wolsey volt, akit a pápa Angliába állandó legátusává nevezett ki). Miután a legátus is szép frázisokat mondott a kereszténységet fenyegető nagy veszedelemről, a magyar királynak nyújtandó segítséget azzal utasította el, hogy ha egyedül az angol király segít, a többi keresztény fejedelmek nélkül, ennek nem sok eredménye lenne.7 6 Wolsey bíborost és pápai legátust tehát kevéssé érdekelte Magyarország ügye, melyet szavakban ő is a keresztény világ ügyének hangoztatott. Épp így nem érdekelte gazdáját, VIII. Henrik királyt, aki pedig a pápától a hit védelmezője (defensor fidei) címet nyerte. Anglia urait ebben az időben már más kérdések foglalkoztatták, hiszen már folyt az eredeti tőkefelhalmozás kegyetlen folyamata Angliában és Anglia érdeklődését nyugat felé vonta el az Ázsiával való kereskedelem biztosítása. (Amerikát még Kelet-Ázsiának tartották.) Néhány évvel a tárgyalt időszak előtt, 1517-ben Sebastiano Caboto, az angol szolgálatban Labradort 74 Mon. Habsb. i. k. 67. sz. 1521. július 28-i levél.1 76 »du grandt dangier de c'estuy royaulme de Hongherie oppresse de la très grande puissance de Turcq . . . donner secours et ayde le plus tost et la plus grande que se poura faire a l'extreme necessite de cestuy royaulme, qui et la bolleuaert de toute la chrestiennete . . .« Mon. Habsb. i. k. 70. sz. 1521. augusztus 11.-i levél. 76 ». . . l'ambassadeur de Hongrye deuers monsr le légat, et eut icelluy ambassadeur audience en noz presences et d'aucuns du conseil d'Angleterre. Et combien que par lesdits ambassadeurs et légat ayent este dites plusieurs belles et honnestes parolles en complaignant le grand mal apparent de la chrestiente, et que il est necessite de y pourueoir ; toutesfois de prime face icellui sr légat a bien donne a congnoistre, que le roy de Hongrie aura petite ayde du roy d'Angleterre separement sans les aultres grandz princes de la chrestiente, desquelz le secours ne peult estre de grand fruyt tant et sy longuement que la guerre estant entre eulx durera« Mon. Habsb. i. k. 109. sz. 1521 szeptember 27-i levél.
