Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
A DÊLKELETEURÔPAI NÉPEK ÖSSZEFOGÁSA ' (113 A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLEN HUNYADI HÁBORÚIBAN szerb lakossága harcra szervezkedett a török ellen s megtámadta azokat a lovasokat, kik a csatából annak első (rájuk nézve kedvezőtlen) szakaszán menekülni iparkodtak ; bizonyítja a tény, hogv a csatából menekülő Hunyadit szerb pásztorok táplálták, s hogy később, Brankovics foglyaként, annak székhelyén, katonái közt is talált támogatókat.39 Bár népének egészét nem sikerült megtévesztenie, Brankovics nemcsak a siker főfeltételét, Hunyadi haditervének meglepő végrehajtását tette lehetetlenné, hanem ugyanakkor számottevő erőket vont el a hadjárat támogatásától. Saját népének azokon az elemem túl, kiket sikerült megtévesztenie, a megelőző határháborúkban lekötötte, részben felmorzsolta Hunyadi szövetségesének, a bosnyák királynak haderejét ; így az nem adhatott jelentős segítséget. Ennek ellenére fel .kell tennünk, hogy Hunyadi hadserege most is, mint 1443-ban, komoly erőkkel gyarapodott felvonulás közben. Míg ugyanis a magyarországi források, seregének itthoni szervezéséről s elindulásáról szólva, haderejét huszonkét-huszonnégyezer főnyire teszik (ehhez csatlakozott a havasalföldiek nyolcezer főre becsült segédhada), a csata lefolyását bővebben ismertető balkáni kútfők s a híreiket résztvevőktől, illetve szerb forrásokból merítő olasz leírások ennél jóval több harcosról, negyvenöt-, negyvenhét-, sőt hetvenszres létszámokról tudnak. Ha ezekből a nagy számokból leszámítjuk a képzeletszülte túlzásokat s a középkori becslések általánosan ismert bizonytalanságát, még mindig megmarad a tény, hogy a csatában — jól értesült források szerint — több ember vett részt, mint amennyi Hunyadi hadában s a havasalföldiek segédcsapatában együttvéve volt. Máskép ez nem magyarázható, mint azzal a feltevéssel, hogy a sereget most is, mint 1443-ban, nagy számban gyarapították balkáni népfelkelők. Tehát a török ellen küzdő népek Brankovics árulása ellenére most is, mint a hosszú hadjáraton, Hunyadi mellé álltak s támogatták a főellenség ellen indított közös harc ügyét.40 Ezek az adatok azt mutatják, hogy a rigómezei hadjárat idején a délkeleteurópai összefogás kiszélesítésének feltételei megvoltak ; ebben most is, mint 1443-ban, adva volt a siker lehetősége. Brankovics árulása után a meglepő végrehajtás többé nem volt lehetséges ; de amennyiben sikerül az albánokkal egyesülni, még mindig komoly eredményekre lehetett számítani. Brankovics azonban ennek is útját vágta : állítólag ő figyelmeztette a szultánt, hol és hogyan tudja Hunyadit az egyesülés előtt csatára kényszeríteni. Mint 39 A Brankovics érvelését fenntartó népéneket közölte Radies, Fővárosi Lapok. 1878. 1352—1353.0. A pápai térítések szerepére utal Kiss L., Hadtörténeti Közlemények. 1913. 31—32. o. (De Hunyadi szerepét ebben a vonatkozásban tévesen ábrázolja s Brankovics megtévesztő célzatát nem veszi észre.) A török lovasokat megtámadó szerbekről szól Chalkokondylas, bonni kiad. 364—365. o. Hunyadi 'menekülésének és szendrői fogságának eseményeit a főbb elbeszélő források alapján összeállította Teleki i. m. II. 100—114. o. 40 A sereglétszámra vonatkozó adatok javarészét összeállította Kiss L., Hadtörténelmi Közlemények. 1913. 158—159. o. (Ezek alapján, inkább hozzávetőleg, arra a következtetésre jut, hogy Hunyadi seregének összlétszáma a csata idején 30 000 főre rúghatott, mindenesetre felülmúlta a várnait. Nézetünk szerint a szultán előkészületeinek rendkívüli •gondossága s a csata tartama, hevessége, a törökök súlyos vérvesztesége indokolja a feltevést, hogy az összlétszám ennél is több , lehetett : elérte vagy felülmúlta a hosszú hadjárat győzelmes seregének létszámát. A csata kimenetelének különbségét az okozta, hogy míg akkor Hunyadinak sikerült külön-külön kényszeríteni ütközetre s így elszigetelve őket, egymás után megvernie a török hadakat, most a szultán egész haderejével egyszerre, Brankovics árulása következtében igen kedvezőtlen körülmények közt kellett felvennie a harcot.) További, a számadatok meghatározásához fontos forráshelyek : Magyar Történelmi Tár XXIII. 89. o., ill. Jorga: Notes et extraits. III. 233. о., jz. В Századok
