Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
112 ELEKES LAJOS Szembeszökő, hogy ez a terv, akár a hosszú hadjáraté, a délkeleteurópai népek összefogásának eszméjén alapult : annak egy újabb, alaposabban átgondolt, az 1443-i tanulságoknak megfelelően megjavított változatára épült. A csapásirány megválasztásával fenntartotta, sőt növelte a török ellen küzdő, elnyomásától szabadulni akaró népek csatlakozásának lehetőségét. Ugyanф akkor megkerülte a Balkán-hegység szorosain télidőben való átkelés leküzdhetetlennek bizonyult nehézségeit (a téli hadviseléssel járó, a török hadak összegyűjtésének lassúságában rejlő előnyök feladása nélkül). Megvalósulás esetén egy csapásra, úgyszólván harc nélkül tehermentesítette volna a félsziget nyugati-délnyugati térségében élő népeket ; végül ezek támogatásának, Szaloniki birtokának, a kikötő hadibázisként való felhasználásának s a síkvidéki előnyomulás lehetőségének biztosításával óriási előnyöket nyújtott volna a hadjárat további szakaszain. A terv megvalósítása nagyrészt a kivitel gyorsaságától, meglepő keresztülvitelétől függött. Ezt Brankovics árulása hiúsította meg. Brankovics már előzőleg belülről bomlasztotta, most pedig egyenesen elárulta az összefogást. Mint fentebb jeleztük, ennek kettős oka volt. A szerb fejedelem, Ciliéi rokona és ligájának tagja, részese volt a Hunyadi belpolitikájával legélesebben szembenálló bárószövetségnek. Ezek tudva, hogy a központi hatalom további erősödése az ő hatalmuk végével egyértelmű, mindent elkövettek Hunyadi államvezetésének elgáncsolására, majd utóbb, amikor ez nem bizonyult célravezetőnek, személye megsemmisítésére. Ennek egyik útja volt : kiszolgáltatni őt a törököknek ; ilyen taktikát alkalmazott a XJiilei befolyása alatt álló udvar később, Belgrád védelme idején. Brankovics rigómezei árulása Ciliéi taktikájának egyik első megnyilvánulása lehetett. E mellett a deszpota határterületek birtokáért egyre élesebb ellentétekbe került Szkanderral és a bosnyák királlyal, Hunyadi szövetségeseivel. Részérdekének, * hatalmi törekvéseinek feláldozta az összefogás ügyét. Midőn a szultán Szkander főerődjét, Krója várát ostromolta, Brankovics velencei hirek szerint közeledni próbált hozzá és támogatást kért tőle terjeszkedési terveihez. Utóbb, hogy kegyeit megnyerje, még tovább ment : elárulta neki Hunyadi készületeit, sőt végül, a felvonulás idején, naponta tudósította őt Hunyadi terveiről és hadmozdulatairól. Főfeltételének, a meglepő végrehajtásnak meghiúsulta miatt Hunyadi helyes haditerve nem sikerülhetett.3 8 A szerb nép zöme nem kért a török szövetségből : ellene akart küzdeni. Brankovicsnak szüksége volt valamilyen érvre, mellyel árulását elkendőzve, saját népe felé elfogadhatónak tüntetheti fel azt. Az ürügyet meg is találta a pápai téritők működésében, kik a török ellen elért sikereket az egyház befolyásának kiterjesztésére iparkodtak kihasználni s ezzel vallási ellentéteket szítva, hozzájárultak az összefogás bomlasztásához. A deszpota azzal érvelt népének ortodox vallású tömégei felé, hogy Hunyadi győzelme a katolikus valláskényszert eredményezné, míg a szultán szabad vallásgyakorlatot enged mindenkinek. Érvelésével sikerült megtévesztenie némelyeket ; mutatja ezt, hogy egy szerb népének évszázadokig fenntartotta, ugyanakkor, amikor a délszláv népénekek zöme a török elleni harc, az összefogás emlékeit tartotta fent. Hogy azonban népének egészét ekkor sem sikerült megtévesztenie, azt bizonyítja Chalkokondylas, kinek leírása szerint Rigómező környékének 38 Brankovics árulásának tényeire v. ö. Hadtörténelmi Közlemények. 1913. 33., 167., 178. o., ill. az említett velencei értesülést, Jorga: Notes et extraits. III. 260—261. о., jz.
