Századok – 1952
Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány
4 RÁKOSI MÁTYÁS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1 vezetőjéből saját haladásellenes, hódító törekvéseik képviselőjét iparkodtak megmintázni ; s végül az olyan vulgáris materialista írókét, kik szerint Hunyadi, a nagybirtokos (de birtokainak jövedelmét a török háború szolgálatába állító) hadvezér egyszerűen hatalomért marakodó, országvesztő báró lett volna. E hamisítások felfedése leleplezi egyben a népünk magárahagyottságáról terjesztett hazugságokat és feltárja a haladás ügyéért küzdő népek egymásrautaltságát. Mátyás király után a Hunyadiak művének nem akadt folytatója. A nagyb'rtokrs uralkodcosztály tétlenül nézte a török veszély növekedését, rászabadította az országra a Habsburgokat, és fegyveres erejét a paras tság fokozott elnyomására fordította. A haza megvédésének ügyét ugyanazok a rétegek képviselték, am lyek-Hunyadi harcainak főerejét adták: a népi tömegek, akik 1514-ben Dózsa György vezetésével összekapcsolták a török elleni harcot a hazaáruló, kiszipolyozó urak elleni harccal. A DÓZSA-PARASZTHÁBORÚ mély tartalma — a magyar nép e kettős harcának össztfenódása — tárul fi 1 Rákosi elvtársnak Dózsa Györgyről, »a nagy magyar parasztforradalmár«-ról7 mondott szavaiban. 1926-ban, amikor a Horthy-fasizmus vérbírósága elé állították, arra a perre hivatkozott, amelyet a dolgozó magyar nép folytat a magyar uralkodóosztály és a világ imperialista rablói ellen. A magyar nép első pere, mondotta Rákosi elvtárs, »Dózsa György óta folyik. Ez a per a dolgozó, elnyomorodó, a magyarságért ezerszer és ezerszer vérzett szegényparasztságnak pere a dologtalan, magát minden teher alól kivonó, félévezred óta a Habsburgokkal cimboráló nagybirtokosok ellen. Földet követel a magyar paraszt, és ha nem lesz fórum, amelyik ezt neki megadja: „Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vastrónon őt elégetétek, de szellemét a tűz nem égeté meg. Úgy vigyázzatok, ismét pusztíthat e láng rajtatok".«8 Rákosi elvtárs nem véletlenül idézte itt Petőfi híres versét, Dózsa alakja a nagybirtok elleni harcot jelképezi, azokat a polgári-demokratikus feladatokat, amelyeket Petőfi kora sem tudott megoldani. Ezek a feladatok összefonódtak a magyar nép többi perével, megoldásuk csak ezekével együtt volt lehetséges. A felszabadulás, a nagybirtokrendszer szétverése után Dózsát már új vonatkozásban említi Rákosi elvtárs. Itt példát mutat a történészeknek arra, hogyan kell mai harcunk újabb és újabb szakaszaiban felidézni a mult haladó hagyományait. Az agrárforradalom korszakos jelentőségét a következő megállapítással emeli ki : ». . . . hat hét alatt megvalósítottunk egy olyan intézkedést, am lyért Dózsa György óta 400 esztendőn keresztül hiába harcolt a magyar földműves szegénység«.9 Dózsa népének perével egyidejű veit és azzal összekapcsolódott a magyarság évszázados harca: »a Habsburgok elleni per«. 7 Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Bpest, Szikra, 1949. 317. o. 8 A Rákosi-per, Bpest, Szikra, 1950. 133. o. 8 Rákosi Mátyás: Válogatott beszédek és cikkek. Bpest, I960. 83. o.
