Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
94 ELEKES LAJOS keleteurópa népei, kortársak és utódok Hunyadinak, e politika kezdeményezőjének és irányítójának nevéhez fűztek. Ецпек a tanulmánynak célja : megvilágítani az összefogásnak kevéssé ismert — a nacionalista történetírásban elhallgatott vagy meghamisított, a mi számunkra annál tanulságosabb — tényeit, ezek eredményeit s továbbfejlesztésük akadályait a haladás XV. századi főellenségei, a török hódítók ellen Hunyadi vezetésével vívott háborúk történetében.2 Mint ismeretes, Hunyadi minimális hadicélként Magyarország védelmére„ a határok biztosítására, a hódítók távoltartására törekedett. De felismerte, hogy puszta védekezéssel ezt a minimális hadicélt sem tudja megvalósítani. Ebből vonta le a következtetést, hogy a védelem sikere érdekében támadó hadműveletekre van szükség, melyek az ellenség erejét otthonában kötve le, megelőzik vagy csírájukban fojtják el megújuló rohamait. Felfogását több alkalommal írásban is kifejtette. »A győzelem inkább kedvez annak, aki az ellenséget saját földjén keresi fel« —• írta rigómezei hadjárata előtt., »Háborús fenyegetés kényszerít háborúra ... ha elhalasztjuk a hadjáratot, később határainkon kell felfognunk az ellenség támadását«. Még világosabban mutatja meg az összefüggést a támadó hadműveletek s a védelem sikeressége közt egy későbbi levelében, melyben a megigért segítséget magtagadó (s ennek leplezésére őt különféle érvekkel otthonmaradásra biztató) pápának válaszolva, bebizonyította érveinek tarthatatlanságát : »Nyugalomra biztat bennünket . . .. Mi mindig azt kívántuk, hogy békével, nyugalomban éljünk ; de olyan nyugalomban, mely hazánk igazi békességét készítheti elő. Eddig is elsősorban határaink védelméért harcoltunk, azért ugyanis, hogy támadó hadműveletekkel szélesebben szorítsuk vissza a támadó ellenséget. Fegyvereseinket most a határokon belül tartani, — ugyan mi mást jelentene, mint a közeli ellenséget még közelebb engedve, határainkon innen fogni fel?3 A fentiekhez hasonló idézetek tanúsítják, mennyire világosan látta s milyen határozottan és sokoldalúan fejtette ki az aktív védelem elvét : azt, hogy a török támadókkal szemben a határokat is csak támadó hadműveletek segítségével lehet megvédelmezni. Ez a felismerés meghatározta hadviselésének jellegét, hadműveleteinek stratégiai és taktikai felépítését.4 Szükségképpen elvezette őt az összefogás bizonyos elemeinek, ezek fontosságának felismeréséhez is. A védelmi célú, de támadó jellegű hadműveleteket Hunyadinak az ellenségtől megszállva tartott északbalkáni területeken, kezdetben elenyészően csekély erőkkel s viszonylag igen nagy ellenséges túlerővel szemben kellett lebonyolítania. Az adott erőviszonyok mellett ez teljességgel lehetetlen lett volna az érintett vidékek lakosságának szükség esetén • kézzelfogható segítségben is megnyilvánuló együttérzése, támogatása nélkül. Bár a gyér és ekkor még szűkszavú források nem mondják, a fenti meggondolás alapján kétségtelennek kell tartanunk, hogy Hunyadi már Szörényi parancsnoksága idején — midőn száz-kétszáz páncélosból álló, tehát körülbelül egyetlen püspök bandériumának megfelelő »hadereje« élén nemcsak megvédte a rábízott várakat, 2 A harcok katonai történetét másutt, egy készülő Hunyadi-életrajzban fejtem ki. Ezt, valamint a hadjáratok diplomáciai és seregszervezésbeli előkészítésének kérdéseit ezúttal csak annyiban érintem, amennyiben a tárgyalt probléma megvilágításához. ( ; lengedhetetlen. 3 Epistolae Johannis de Zredna. Schwandtner : Scriptores. II. Bécs, ívrét, 1746. 61—63. o. Előbb említett levele u. o. 50. o. 4 У. ö. Századok. 1950. 118—120. o.
