Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
A DÉLKELETEURÓPAI NÉPEK ÖSSZEFOGÁSA A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLEN HUNYADI HÁBORÚIBAN 95 hanem ellentámadásba menve át, betört a viddini szandzsákba s az ottani utakat megtisztította a török martalócoktól5 — támaszkodott a környék román-szerb-bolgár lakosságára. Figyelembe véve az ellenség túlerejét s a terep nehézségeit, sikereit máskép meg sem érthetjük. A következő időszak, így a fordulatot jelző 1442 év eseményeivel kapcsolatban már forr^sos utalás is лап arra, hogy Hunyadi a szomszédországok népével összeköttetésben, baráti-segítő viszonyban állt. Bonfini beszéli, hogy amikor Sehábeddin beglerbég Havasalföldre támadt, Hunyadi megüzente az ottaniaknak : »legyenek jó reménységgel ; ne tegyék ki magukat az ellenség dühének, hanem húzódjanak vissza titkosabb helyekre, ha erőik nem elegendők az ellenállásra. Ö szembeszáll a törökkel és sem az ellenség ereje, sem száma nem fogja visszariasztani... Aki még ezután is félne, az meneküljön az ő táborába«.6 Ez az elbeszélés világossá teszi, hogy Havasalföld népe Hunyadiban bízott, tőle várt segítséget ; a tanácsadás gondossága, valamint, a hadjárat lefolyása (Hunyadi román földön, a Jalomica felsőfolyása táján ütközött meg az ellenséggel) mutatja, hogy a vezér méltó akart lenni erre a bizalomra. A kapcsolatok jellege annál figyelemreméltóbb, mert más adatokból tudjuk, hogy a feudális pártharcoktól, trónkövetelők körül csoportosuló bojárok véres villongásaitól tépett dunai fejedelemségek uralkodóosztályának állásfoglalása ebben az időben távolról sem volt egyértelműen törökellenes.7 A nép törökellenes, Hunyadi-barát állásfoglalása bizonyára jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Sehábeddinen aratott győzelem után mindkét fejedelemségben (kivált a szorongatott Havasalföldön) az uralkodóosztály harcaiban is a törökellenes elemek, a fegyveres helytállásra és összefogásra hajlandó trónkövetelők kerekedjenek felül. Ez egyszersmind kirajzolta a körvonalait a dunai és északbalkáni államok Hunyadi vezette, törökellenes szövetségi rendszerének, mely határozottabb formákkal a következő években, a hosszú hadjárat sikereire támaszkodva tűnik elénk. A mondottakból világos, hogy Hunyadit már minimális hadicéljánik, Magyarország védelmének feladatai elvezették a szomszéd népekkel való együttműködés szükségének felismeréséhez. Török háborúi első, védelmi jellegű, a nagy támadó hadjáratok kibontakozását megelőző szakaszának egyes eseményei megmutatják, hogy törődött a szomszéd népek érdekeivel, akart és tudott támaszkodni segítségükre s ugyanakkor, amennyire módjában állt, maga is segítette őket a közös veszéllyel szemben. Ebben a viszonyban megvannak a délkeleteurópai összefogás elemei. Határozottabban és nagyobb távlatokban kellett ezeknek kirajzolódniuk Hunyadi távolabbi, maximálisnak tekinthető hadicéljával : a török kiűzésével kapcsolatban. 5 У. ö. u. o. 99. o. 6 Bonfini III/5., a Sehábeddin elleni hadjárat leírásánál. 7 Turóczi az előző, Meziden aratott győzelem hatásának tulajdonítja, hogy a román fejedelmek elszakadtak a töröktől és Hunyadi mellé álltak. Azonban ez valószínűleg később, Sehábeddin leverése után történt. Havasalföldön ekkorra tehető Hunyadi szövetségesének, II. Basarabnak rövid uralkodása, majd ezt követően a török fogságból hűbéresként szabaduló II. Vlad (Draeul) átállása. Moldvában 1443 tavaszán erősödött meg a törökellenes, magyarbarát irányzat, melyet a törökbarát II. Istvánnal szemben Hunyadi szövetségese, П. Péter képviselt. A régebbi irodalom e Ъагсок történetéről nem ad tiszta képet. Csak hozzávetőleges tájékozás céljára említhetjük a következő tanulmányokat, Giurescu C.: Capitulafiile Moldovei eu Poarta Otomanä. Bucureçti, 1908., Ursu I.: Relajiunile Moldovei eu Polonia pâna la moartea lui Stefan Ce] Mare. Piatra NeamJ, 1900., Mima I.: Vlad Dracul §i vremea sa. Iaçi, 1928.
