Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány

RÁKOSI MATYAS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 3 Kossuth, Petőfi éltető és erőt adó hagyományaihoz. E hagyományok azt hirdetik, hogy hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, mikor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze.«6 Népünk évszázadokig küzdött szabadságáért, függetlenségéért belső elnyomói s a külső hódítók ellen. E harcok nagy hagyományai évszázadokig éltek, erő és bizakodás forrásai voltak népünk légjobbjai számára. Elsősorban azért válhattak azzá, mert e harcok, melyek a nemzeti függetlenségért és haladásért folytak, egybeestek a nemzetközi haladás ügyével. Amikor Rákosi elvtárs ezekre az összefüggésekre rávilágít, nemzeti történetünk egyik legfontosabb problémájának lényegét fedi fel és bonyolult eseménysorok kulcsát adja a történészek kezébe. HUNYADI JANOS török háborúit — melyek jelentőségét már Marx is felismerte — Rákosi elvtárs fenti útmutatása alapján tudjuk összefüggéseik teljességében értékelni. Ezek a háborúk hazánk függetlenségét, nemzeti fejlődésünk alapját védelmezték a népünk (és minden más nép) leigázására törő, nemzeti létünket (és az összes megtámadottak nemzeti létét, puszta fennmaradását) fenyegető, rabló, élősdi oszmán hódítók ellen. Nem elszigetelten, hanem a harcok tágabb összefüggését, nemzetközi jelentőségét felismerve, széleskörű összefogás kísérletére támaszkodva, védelmezték hazánkat és a többi megtámadottakat, sőt a meg nem támadott országokat is, amelyekre szintén sor került volna Magyarország leigázása után. Hunyadi török háborúi, Délkeleteurópa népeinek harcos összefogására támaszkodva, ezek függetlenségi harcait összekötve és megkönnyítve, egyben az egész emberi haladás ügyét védelmezték, mert megállították, átmenetileg visszavetették a minden nép leigázására törekvő oszmán hódítókat, akik a kultura addigi eredményeit, továbbfejlődésének lehetőségeit végveszedelemmel fenyegették rendszeres pusztító hadjárataikkal és a kizsákmányolásnak általuk alkalmazott különlegesen durva és kegyetlen formáival. Ebben áll e harcok nagy nemzeti s egyben nemzetközi jelentősége : hazánkat védve, a haladás ügyét védelmezték annak akkori főellenségével szemben. Ezért támogatták e harcokat a magyar nép tömegei mellett a többi megtámadott országok népei : ezért sereglettek Hunyadi zászlói alá lengyelek, csehek, németek, osztrákok, románok, bolgárok, bosnyákok, szerbek, albánok (olykor uralkodóik akarata ellenére is), hogy együtt küzdjenek a közös ellenség ellen. Ezért került hazánk Hunyadi idejében az európai érdeklődés homlokterébe, és ezért szerzett Hunyadi hazánknak és magának európaszerte megbecsülést. Rákosi elvtárs útmutatása alapján lehetővé válik, hogy kimutassuk azokat a hamisításokat, amelyeket e kérdéssel kapcsolatban a régebbi történetírás elkövetett : a klerikális történetírásét, mely a török harcok sikerét általában a pápaság részére óhajtotta kisajátítani, a tényekkel ellentétben azt akarta elhitetni, hogy az egyház Hunyadi harcainak is hü támogatója volt; a földesúri történetírásét, mely szerint Hunyadi harcaiban arra a nemességre támaszkodott, amely a valóságban részben támadta, részben éppen a harcok idején hagyta cserben őt ; a polgári nacionalistákét, kik Hunyadiból, a népek összefogásának hőséből, származásának kérdésével kapcsolatban, a népek szembeállításának eszközét akarták formálni ; és a magyarországi fiókimperiahzmus híveiét, kik a haladásért s függetlenségért vívott harcok nagy 6 Rákosi Mátyás: A bókéért és a szocializmus építéséért. 532. o. 1«