Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30
RÁKÓCZI TISZÁNTÚLI HADJÁRATA 11)7 alulról felfelé alakuló hadseregének kinevezett tisztekkel való igazgatását. Mikor a nemesi származású tiszteket előnyben részesítette a jobbágyszármazásúakkal szemben, Emlékiratainak tanúsága szerint ezt azért tette, mert serege fegyelmezésére nézve károsnak vélte a tisztek és a közkatonák cimboraságát. Nem egyszer előfordult, hogy a vitézek és az alantas tisztek botot vagy fegyvert emeltek elöljáróikra. Rákóczi gyakran szóvátette katonái fegyeknetlenségét. Örei nem elég éberek, előőrsei nem veszik idejében észre az élelemszerzésből visszatérő ellenséget, pedig éjtszakánként a vár hidjáig is el tudtak hatolni. Harcszerűtlen magatartásukat a zsákmány mohó kívánására vezeti vissza. A zsákmányolást nem kifogásolja, de kiemeli, hogy gyakran fosztogatássá fajul és a zsákmány kísértése eltéríti a katonákat feladatuktól. A tábori élet zárt és következetes fegyelmét is főként azért nem bírják, mert a szerzés vágya, s a vele járó kalandozás izgalma csábítja őket. Felháborodva figyelte, hogy éppen a jobban fegyverzett katonák szökdösnek el, s „csak azok maradnak vele, akiknek nincsen rendes felszerelésük". Igaza volt abban, hogy a tiszántúli hadjárat nagy eredményei mind veszendőbe mennek, ha a nép felkeléséből származó lelkes, harcrakész, de fegyelmetlen tömegeket nem szervezi meg zárt keretekben működő, fegyelmezett haderővé. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a már véglegesen birtokba vett területeken a nemzeti szabadságharc szolgálatába kell állítania a népfelkelést. Roppant erejű forradalmi energiáit a hadseregben kell organizálnia, s fel kell számolnia minden olyan helyi akciót, mely vonakodik beilleszkedni a hadi szervezet keretei közé, mert a szabadságharc csak akkor győzhet, ha a felkelő jobbágy öntudatos, képzett és fegyelmezett katonájává formálódik a nemzeti hadseregnek. A regularizálás első három feladatát tehát Rákóczi a következőkben látta: a) Emelni kell a tisztek tekintélyét és katonai színvonalát, b) Meg kell teremteni a táborok rendjét a fegyelem megszigorítása által, c) Fel kell számolni a hadsereggel lazán összefüggő, vagy tőle függetlenül működő vagabundus elemieket a közbiztonság, a termelés folyamatossága, és a kereskedelem zavartalansága érdekében. E feladatokhoz járult még a katonák felfegyverzésének és ruh ázásának nagy gondja is. Rákóezi megértéssel és tapintatosan nyúlt a nehéz kérdéshez. Midőn Orosz Pált Kos Mihály hajdú- és Borbély Balázs lovasezredével szeptember első napjaiban Ibránvi László ezredes mellé küldötte a Tokajra vigyázó és Zemplén felé támadó kuruc sereg erősítésére és rendbe vételére, ezeket írja: „Halljuk s kegyelmed levelébül is értjük, hogy azon dispositioja alá adott s általa ott összegyűjtött hadaink s kivált köztük inémiely tisztek minden függés nélkül vannak, s hazánk kárára minden vétekben bémerültek. Tudjuk, hogy kegyelmed az ily excessusokat idáig nem gátolhatta, eleintén úgy szokott az! lenni, de immár egész táborunkban is s ott is szigorúbban kell a dologhoz látni és reméljük: a praedálástul s egyéb rendetlenségektül ds kegyelmed őket meg fogja tiltani és zabolázni."232 A vetési tábor a kuruc hadszervezésnek egyik fontos állomása. Rákóczi itt adja ki egyik jelentős rendeletét, s itt születik meg a kuruc hadsereg első hadiszabályzata: az Edictum Miliiare. A vetésii pátens23 3 második tagja a kiáltványok ama nagy családjának, melynek első tagjával a gyulai táboron találkoztunk; egyike „a kuruc nevezet 232 Orosz Pál és Borbély Balázst szept. l->én Dul Mihály már a Tisza körül lévő ezeres-kapitányok között említi. (Thaly-gyüjt. II. 232.) — Szept. 3-án a szatmári táborról írt a fejedelem Orosz Pálnak. E levelében említi Kos Mihály hajduezredének hadnagyát: Márton deákot. — Szept. 6-án válaszolt Orosz ama levelére, melyben Ibrányi László hadaival való egyesülését jelentette. Az idézet ebből a levélből való. (U. o. XXVIII. 372.) 233 Aug. 17-cn kelt a vetési táboron. Vári község iratai között maradt fenn.
