Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kubitsch Imre: Adalékok a kommunista párt második világháború előtti békeharcához (1929-1939) 525
(1929—-J 839» A KOMMUNISTA PART MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐTTI BÉKEHARCA A magyar uralkodóosztály halálos rettegéssel gondolt arra, hogy a munkásosztály 1919-es forradalma megismétlődhet. Ezért a kíméletlen fasiszta terror és a féktelen demagógia új módszereivel egészítette ki a magyar munkásosztály és dolgozó parasztság elnyomásának és kizsákmányolásának régi eszközeit. Kegyetlenül üldözte, irtotta az osztályharcos munkásmozgalmat vezető kommunistákat és határtalan soviniszta, revíziós demagógiát folytatott, hogy ezzel elterelje a tömegek figyelmét nyomorúságuk igazi forrásairól és újabb háborúra készítse elő őket. A magyar burzsoázia arra törekedett, hogy megossza a munkásosztály erőit, lefékezze harcait, saját érdekeinek szekerébe fogja be a munkásságot. A kommunisták elleni terror mellett ezért egyre fokozottabban vette igénybe a szociáldemokrata párt áruló, jobboldali vezetőinek szolgálatait. A Peyerek vezetése alatt álló jobboldali szociáldemokraták a hírhedt paktummal kiárusították a munkásságot és szegényparasztságot. Szakadatlanul türelemre, a burzsoáziával való békés „megegyezésre " oktatták a dolgozókat, politikájukban az osztályérdek helyébe az „ország", a tőkés ország érdekeit állították előtérbe, ahol tudták, leszerelték a sztrájkokat,- az osztályharcos mozgalmakat, a kommunistákat kiszolgáltatták 'a (fasiszta rendőrségnek: ilyen és hasonló eszközökkel támogatták a burzsoáziát, a Horthy fasiszta rendszert. Hogy milyen arányú volt a jobboldali szociáldemokrata vezetőknek a sztrájkokat megakadályozó aknamunkája, arra Sombor-S oh we i n i t zer, a fasiszta rendőrség politikai osztályának hírhedt vezetője is választ ad. Az 1929-es évben egymásután fellángoló — kommunisták által szervezett — bányászsztrájkokról a belügyminiszterhez írt bizalmas jelentésében nyíltan megírta Schweinitzer, hogy: „A sztrájkok itt-ott való felbukkanásának és sikerülésének okát abban lehet látni, hogy a bánya- és kohómunkások országos szövetségének, tehát a szociáldemokratáknak a vezetősége legyengült, befolyása a munkásságra már nem az, ami volt.6 Tehát míg Peveréknek nagyobb ,,befolyásuk'' volt, nem bukkantak fel és kevésbbó sikerültek a sztrájkok. Hogyan szolgáltatták ki Peyerék a kommunistákat a rendőrségnek? Sokszor közvetlenül névsorokat adtak át, vagy a Népszavában leközölték a szakszervezetekben, pártszervezetekben osztályharcos tevékenységért kizártak neveit és így hívták fel rájuk a rendőrség figyelmét. De nem egvszer úgv is, amiint ezt Peyer a bányászok önfeláldozó harcainak idején, 1929-ben tette, hogy a klerikális reakciót használta fel közvetítő szerepre egy nemrégen előkerült dokumentum hiteles bizonysága szerint. A bányászok önfeláldozó harcainak idején Peyer telefonon keresztül az „Üj Nemzedék" szerkesztőségéhez fordult és közö'te velük, hoöy a bányászok kommunista vezetőségi tagokat választottak be a vezetőségbe, „olyanokat — mondta Peyer — akik már a Szántó-féle ügyben szerepeltek". Néhányat névszerint is felsorolt. „Na és képviselő úréknak mi a szándékuk?" — kérdezte Pevert az Üj Nemzedék szerkesztője. „Rendkívüli közgyűlést hivatunk össze a bányászokkal, — válaszolt Peyer — a jelenlegi vezetőségnek bizalmatlanságot szavazunk. A bányászok között ez a bolsevista megmozdulás a salgótarjáni telepen kezdődött, közel van a határ és a kommunista elemek héthetenként tartandó bolsevista tanfolyamokat végeznek odaát. Mi nem írhatjuk meg ezeket a dolgokat természetesen... Ha erre jár, nézzen fel hozzánk, megmutatom azokat a kommunista röpcédulákat, amiket ezek kiadtak." „Jó, fel fogok jönni" — ígérte az Üj Nemzedék szerkesztője. 6 Politikai rendőrség összefoglaló jelentése — Vörös könyv, 1929. — 14. o.
