Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

kemény ст. gabor a tört, s így egyedül 1889-ben „A régi magyar nemes", 1890-ben pedig „Az állami közigazgatás" és ugyanazon évben „A függetlenségi párt" czím alatt megjelent önálló munkáimban igyekeztem a nemzetiségi kérdésben vallott nézeteimnek csinálni propagandát. Tényleges eredményekkel tehát, fájdalom egyáltalában nem dicsekedhetem, sőt még azzal sem, hogy sikeresebb előkészítő eszközök létrehozásán munkálkodhattam. Nem volt hiány oly férfiakban, kik nézeteimet helyeselték, de arra, hogy akár a képviselőházban élőszóval, akár a sajtó útján, esetleg egy e czélra alapítandó időszaki munka által legyenek az általam vallott nézeteknek szószólóivá, készséggel nem találkoztam-És

így> midőn azon a ponton állok, hogy tisztelt választóimnak küldetésemről beszámoljak, azon sajnos helyzetben találom magamat, hogy nincs mivel beszámolnom. A képviselői jelentéstétel helyett arra kell szorítkoznom, hogy a bennem helyezett bizodalmat és azt, hogy a közügyet egyebekben tehetségemhez mérten szolgálnom alkalmat adni méltóztattak, ezennel megköszönjem. De midőn azt teszem s ezzel a köztünk fennállott viszony befejezést nyer, önként merül föl az a kérdés: mire volt hát jó mégis az a létrejött viszony? S ha saját képviselői működésemet illetőleg illúziókat táplálni hajlandó nem vagyok, én azt hiszem mégis, hogy maga az a tény, miszerint a lefolyt országgyűlésen éri viseltem a karánsebesi kerület képviseletének tisztét, nem fog elenyészni nyomtalanul. Meg fog maradni nyoma s nemcsak érdekes, de jelentőségteljes adalékot fog képezni a hazai nemzetiségi villongások történetéhez azon tény, hogy éppen abban az időben, midőn magas hullámokat vetettek ezek a villongások, a román nemzeti párt egy magyar embernek kezébe tettese ezen országgyűlési mandátumát. És tette ezt akkor, midőn egyidejűleg ekként szólt ahhoz a magyar erfiberhez: „Tudjuk jól, hogy önnek politikai álláspontja más, mint a nemzeti párté, s ha ennek dacára a képviselői mandátumot önnek kezébe tesszük le, úgy ezzel oly kevéssé adjuk fel saját álláspontunkat, a mily kevéssé teszszük ezt fel az ön részéről." Vajfjjon önámítás-e hinni, frázis-gyártás-e mondani, hogy a hol képesek ekként cselekedni s ekként szólani egymáshoz az ellentétes táborok emberei, ott még nincsenek elmetszve az egymást megértésnek s az egymással való kibékülésnek összekötő szálai? Mert az idézett szavaknak jelentőségét nem veszik cl az önök levelének ama további szavai: „E bizalomnyilvánítás vezérindoka önnek hálaérzetünk adóját részben leróvni." Eltekintve attól, hogy az én tett szolgálataim ily viszonzást nem igényelhettek, legyen szabad idéznem az is, mit errevonatkezólag én mondottam akkor válaszul: „A faji természetben gyökerező ellenszenves indulat nem tesz kivételeket, nem fogad el s nem viszonoz barátkozást." Vaj[j]on nem lehet-e méltán következtetni mindezekből, hogy bármi élesek is az ellentétek, bármily mereven állanak is egymással szemközt a politikai programmok pontjai, a helyzet nálunk még nem reménytelen, van mód az éles ellentétek kiegyenlítésére. íme, a programmpontok merevsége mellett a puszta méltányosság és igazságosság szava, melyet én hangoztattam, megtalálja a maga útját nemcsak a szívekbe, hanem az elmékbe is. Azon sajátságos és sehol párjukat nem lelő útvesztőjében, melyet nálunk a történelmi és etnográfiai nemzetiségi viszonyok képeznek, az igazságosság lesz arra hivatva utóvégre is, hogy kezünkbe adja Ariadne fonalát. Az igazságos eljárás, követelésben és megadásban egyaránt, lesz az a gyakorlati Programm, az a Kolumbus tojása, melyben fel fogjuk találni a megoldást. Nekünk, о haza mindenféle fajú és nyelvű népeinek magunknak kell feltalálnunk saját használatunkra a megoldás módját, mert hasonló viszonyok, melyekről himet varrhatnánk, sehol nem léteznek. De nyoma fog maradni annak is, hogy volt magyar ember, a ki nemcsak lelkiismeretével megegyeztethetőnek tartotta, de hálával és örömmel fogadta el e megbízatást. És az illető egy tősgyökeres magyar ember volt, sőt olyan, ki nem egyszer magyar sovinizmusa miatt volt megtámadtatva, mert nem csinált titkot belőle, hogy az osztrák germanizáczióban látja a magyar nemzetiségnek mindennél nagyobb veszedelmét, bár a nagy német nemzet és a német kultúra iránt a legnagyobb elismeréssel viseltetik. Azt nem tudta ez a magyar ember lelkiismeretével megegyeztetni, hogy ő is szószólója legyen annak a struczmadár-politikának, mely hazafias dolgot vél cselekedni, midőn a nemzetiségi kérdést a komoly megvitatás teréről leszorítván, egyedül néhány szenvedélyes jelszó hangoztatásával véli abszolválhatónak, mely bölcs és hazafias dolgot vél cselekedni, midőn a nemzetiségi pártok képviselőit a közéletből tényleg kirekeszti; azt nem tudta megegyeztetni lelkiismeretével az a magyar ember, hogy a közvélemény téves irányának s a felköltött szenvedélynek hízelegjen, sőt köteles-