Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

iratok mocsáry lajos karánsebesi man dátumán ak történetéhez 523 ségének tartotta, hogy azzal egyenesen szembeszálljon. Nagy vakmerőségnek tekinte­tett ez, mert a közvélemény ép úgy megköveteli az udvarlást, mint bármely más nagyhatalom, de mégis be lett bizonyítva, hogy a magyar fajhoz való hűséggel igenis megfér a jogo^ nemzetiségi igények kielégítésének követelése. Tanúbizonyságot tett erről az a szerény pálya, melyet én megfutottam. Engem, ki a közvélemény ellen azt a merényletet elkövettem, megtámadtak, meghurczoltak, rajtam nyelvét köszörülni a hazafiaskodás sarlatanizmu^sának kedvtelésévé vált: de azt, hogy én ne lettem volna s ne maradtam volna igaz magyar, legélesebb megtámadóim közül is senki nemcsak hogy nem hitte, de még csak nem is mondotta. íme, ezekben nyilvánulnak a köztünk fennállott viszony eredményei. Meg van ezeknek a maguk jelentőségük. Az a sokat felpanaszolt „karánsebesi mandátum'' egy, habár gyenge kapocs, de mégis kapocs volt ezen válságos időknek közepette a magyarság és a románság között. Nekem most, megbízatásom befejezésének pillanatában, nem lehet feladatom piogrammszerű nyilatkozatokat tenni. Az én nézeteim a nemzetiségi kérdésre nézve ugyanazok, melyeket a mostani alkotmányos éra kezdetén a boldog emlékezetű báró Eötvös Józseffel egyetértve s azóta minden alkalommal változatlanul vallottam, raj­tuk sem az érdemein fölött való elismerés, sem a méltatlan meghurczolás semmit nem változtatott. De engedjék meg önök, t. polgártársak, hogy e nagyfontosságú ügynek fejleményeire nézve az újabb időben tett észleleteim közül egyet becses figyelmükbe ajánljak. Én úgy tapasztaltam, hogy a most uralkodó ingerült hangulat nem jő szívéből a magyar faj zömének; ez a hangulat mesterségesen és czélzatosan van felszítva, a közvélemény félre van vezetve. A magyar közönség abba a téves hitbe van bele­ríngatva, hogy hazánkban a nem magyar ajkú nemzetiségeknek panaszra igaz okuk nincs. Hol vannak nálunk — így gondolkodnak az emberek, — azok az erőszakos­ságok, melyeket némely országokban bizonyos nemzetiségek ellen elkövetnek? Л magyar nyelv tanítását a népiskolákban és óvodákban nem vehetik zokon, hiszen nekik is javukra szolgál az állam nyelvének elsajátítására adott alkalom; közigazgatás és igazságszolgáltatás terén lehetetlen mellőzni a magyar nyelvet, mert nem bábel­tornyát építünk, hanem egységes államot. Bona fide hiszi és mondja ezt a nagyközön­ség, nincs tudomása felőle, milyen súllyal nehezedik a nemzetiségek jogos igényeire az uralkodó politikának egész rendszere- Nem veszi észre a kivihetetlenségnek milyen mérvét és az igazságtalanságnak milyen tág programmját rejti magában a magyar kultúrai egységnek legújabban hangoztatott ködös-homályos jelszava, mely nem kisebb dolgot jelez, mint az arra való törekvést, hogy millióknak nemzetiségi öntudata a szegénység kunyhóiban keressen magának menhelyet. Nem a magyarság nagy zömében van a hiba a téves eszmék felülkcrekcdéséért, hanem azokban, kik a nép vezetőiként szerepelnek, kiknek részint különös politikai czéljaik vannak a tény­leg folytatott nemzetiségi politikával, részint azt reménylik, hogy ezzel szerezhetik meg leginkább ezt a népszerűséget, melyben fogyatékosak. A mostani nemzetiségi politika párhuzamosan fejlődött a czentralizáczióval, ennek főszószólói voltak egy­szersmind annak a nemzetiségi politikának is legbuzgóbb apostolai; nekik nem szívök­höz volt nőve a magyarság dicsősége, a czentralizáczió hathatós eszközét keresték a magyar nyelv kizárólagos uralmában. És voltak nekünk, sőt vannak most is miniszte­reink, kik czentralizálni és népszerűségi jogczímre szert tehetni vélnek egy csapással, jól tudván, hogy az utóbbira semmi más czímen számot nem tarthatnak; van nálunk egy politikai párt, vagyis inkább tehetséges és ambicziózus emberek csoportja, mely legújabban épen a nemzeti párt6 nevét vette föl, mely név alatt bár annak általános értelmében való hatalmas hangzására is számít, különösen azt látszik akarni értetni, hogy anti-nemzetiségi párt, mert egyik se hangoztatja inkább a kizárólagos magyar kultúrát, egyik se hirdeti inkább, hogv nem paktál a nemzetiségi csoportokkal. S maga az a párt,7 mely a nemzetiségi függetlenséget írta zászlajára, arra kárhoztatja magát, hogy ezen magasztos eszme fen[n]tartójának szerepére szorítkozzék, pedig bármi nagy missziót teljesít már ezzel egymagára is, politikájának csakis azzal szerez­hetné meg az aktualitást, ha ő venné kezébe a nemzetiségi jogos igények kielégítésé­nek ügyét. Tizenhat millió egy akaraton lévő magyar honpolgárral meg lehet csinálni a független Magyarországot, másként nem lehet; az általános megmagyarosítás utó-0 È. az Apponyi vezette korábbi mérsékelt ellenzék. 7 A függetlenségi és 48-as párt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom