Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

iratok mocsáry lajos karánsebesi man dátumán ak történetéhez 523 ségének tartotta, hogy azzal egyenesen szembeszálljon. Nagy vakmerőségnek tekintetett ez, mert a közvélemény ép úgy megköveteli az udvarlást, mint bármely más nagyhatalom, de mégis be lett bizonyítva, hogy a magyar fajhoz való hűséggel igenis megfér a jogo^ nemzetiségi igények kielégítésének követelése. Tanúbizonyságot tett erről az a szerény pálya, melyet én megfutottam. Engem, ki a közvélemény ellen azt a merényletet elkövettem, megtámadtak, meghurczoltak, rajtam nyelvét köszörülni a hazafiaskodás sarlatanizmu^sának kedvtelésévé vált: de azt, hogy én ne lettem volna s ne maradtam volna igaz magyar, legélesebb megtámadóim közül is senki nemcsak hogy nem hitte, de még csak nem is mondotta. íme, ezekben nyilvánulnak a köztünk fennállott viszony eredményei. Meg van ezeknek a maguk jelentőségük. Az a sokat felpanaszolt „karánsebesi mandátum'' egy, habár gyenge kapocs, de mégis kapocs volt ezen válságos időknek közepette a magyarság és a románság között. Nekem most, megbízatásom befejezésének pillanatában, nem lehet feladatom piogrammszerű nyilatkozatokat tenni. Az én nézeteim a nemzetiségi kérdésre nézve ugyanazok, melyeket a mostani alkotmányos éra kezdetén a boldog emlékezetű báró Eötvös Józseffel egyetértve s azóta minden alkalommal változatlanul vallottam, rajtuk sem az érdemein fölött való elismerés, sem a méltatlan meghurczolás semmit nem változtatott. De engedjék meg önök, t. polgártársak, hogy e nagyfontosságú ügynek fejleményeire nézve az újabb időben tett észleleteim közül egyet becses figyelmükbe ajánljak. Én úgy tapasztaltam, hogy a most uralkodó ingerült hangulat nem jő szívéből a magyar faj zömének; ez a hangulat mesterségesen és czélzatosan van felszítva, a közvélemény félre van vezetve. A magyar közönség abba a téves hitbe van beleríngatva, hogy hazánkban a nem magyar ajkú nemzetiségeknek panaszra igaz okuk nincs. Hol vannak nálunk — így gondolkodnak az emberek, — azok az erőszakosságok, melyeket némely országokban bizonyos nemzetiségek ellen elkövetnek? Л magyar nyelv tanítását a népiskolákban és óvodákban nem vehetik zokon, hiszen nekik is javukra szolgál az állam nyelvének elsajátítására adott alkalom; közigazgatás és igazságszolgáltatás terén lehetetlen mellőzni a magyar nyelvet, mert nem bábeltornyát építünk, hanem egységes államot. Bona fide hiszi és mondja ezt a nagyközönség, nincs tudomása felőle, milyen súllyal nehezedik a nemzetiségek jogos igényeire az uralkodó politikának egész rendszere- Nem veszi észre a kivihetetlenségnek milyen mérvét és az igazságtalanságnak milyen tág programmját rejti magában a magyar kultúrai egységnek legújabban hangoztatott ködös-homályos jelszava, mely nem kisebb dolgot jelez, mint az arra való törekvést, hogy millióknak nemzetiségi öntudata a szegénység kunyhóiban keressen magának menhelyet. Nem a magyarság nagy zömében van a hiba a téves eszmék felülkcrekcdéséért, hanem azokban, kik a nép vezetőiként szerepelnek, kiknek részint különös politikai czéljaik vannak a tényleg folytatott nemzetiségi politikával, részint azt reménylik, hogy ezzel szerezhetik meg leginkább ezt a népszerűséget, melyben fogyatékosak. A mostani nemzetiségi politika párhuzamosan fejlődött a czentralizáczióval, ennek főszószólói voltak egyszersmind annak a nemzetiségi politikának is legbuzgóbb apostolai; nekik nem szívökhöz volt nőve a magyarság dicsősége, a czentralizáczió hathatós eszközét keresték a magyar nyelv kizárólagos uralmában. És voltak nekünk, sőt vannak most is minisztereink, kik czentralizálni és népszerűségi jogczímre szert tehetni vélnek egy csapással, jól tudván, hogy az utóbbira semmi más czímen számot nem tarthatnak; van nálunk egy politikai párt, vagyis inkább tehetséges és ambicziózus emberek csoportja, mely legújabban épen a nemzeti párt6 nevét vette föl, mely név alatt bár annak általános értelmében való hatalmas hangzására is számít, különösen azt látszik akarni értetni, hogy anti-nemzetiségi párt, mert egyik se hangoztatja inkább a kizárólagos magyar kultúrát, egyik se hirdeti inkább, hogv nem paktál a nemzetiségi csoportokkal. S maga az a párt,7 mely a nemzetiségi függetlenséget írta zászlajára, arra kárhoztatja magát, hogy ezen magasztos eszme fen[n]tartójának szerepére szorítkozzék, pedig bármi nagy missziót teljesít már ezzel egymagára is, politikájának csakis azzal szerezhetné meg az aktualitást, ha ő venné kezébe a nemzetiségi jogos igények kielégítésének ügyét. Tizenhat millió egy akaraton lévő magyar honpolgárral meg lehet csinálni a független Magyarországot, másként nem lehet; az általános megmagyarosítás utó-0 È. az Apponyi vezette korábbi mérsékelt ellenzék. 7 A függetlenségi és 48-as párt.