Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

520 kemény g. gäbor tekint. Az érdekek és azok felfogásának ily találkozása ellenállhatatlan fátumszerű hatalmat gyakorol viszonyainkra, melynek nyomása alatt meg fogjuk találni, mert meg kell, hogy találjuk az utat és módot azon ellentétesség kiegyenlítésére, mely a román nemzeti párt programmja és azon politikai álláspont közt, melyet, mint az enyémet jelezni méltóztattak, az idő szerint még fennforoghat. A tisztelt bizottság nem kívánja, hogy én a román nemzet ügyét, csak azt, hogy a haza ügyét képviseljem. E kívánságnak ily módon való kifejezése a román nemzeti ügy s a haza ügye közt tehető megkülönböztetésnek élét elveszi s nekem legyen szabad reménylenem, hogy ha a haza ügyének szolgálatában nem tudnám mellőzni az e közt s a román ügy közt nézetem szerint fennálló szoros kapcsolatot, megbízatásom körének átlépése miatt nem fognék kárhoztatással találkozni. Legyen szabad például egy tárgyat felhoznom, miért nem tudom a két ügyet egymástól elválasztani. Én, ki nemcsak ignorálhatónak nem tartom, de teljesen elismerem minden népnél a nemzeti öntudat jogosultságát, a ki tudom, mint a tapasztalás csalatkozhatlanul bizonyítja, hogy a kultúrának nincs hatalmasabb emeltyűje, mint a nemzeti becsvágy; a ki elismerem, hogy nemcsak egyes népfajok, de egyes országok fennmaradásának kérdése is kultúrkérdés: teljesen meg vagyok győződve a felől, hogy a hazánkbeli románoknál annyi élénkséggel nyilvánuló közművelődési törekvést nemcsak hogy helytelen volna az úgynevezett kultúregység keretébe akarni szorítani, de épen a közös haza érdekében áll azt az "állam részéről igazságos mértékben támogatásban részesíteni. önök nekem szabad kezet adtak. Mind a mellett legyen szabad most, midőn ismét a képviselői pályára lépni vagyok hivatva, annyit kijelentenem, hogy változatlanul ragaszkodom azon meggyőződéshez, mely csekély működésemben a közügyek terén ekkoráig vezérelt. Változatlanul ragaszkodom azon állásponthoz, melyet eddig állami függetlenségünk ügyében és a nemzetiségi kérdésben elfoglaltam. E két sarkalatos kérdés az én meggyőződésemben a legszorosabb összeköttetésben áll. Magyarország csak akkor lehet képes kivívni állami önállóságát, ha a különböző nemzetiségek közt való jó viszony megteremtésével létrejő kebelében a benső állami konszolidáció. Elfogadni békével azt a tényt, hogy e hazában különböző nemzetiségek laknak, elfogulatlanul és igazságosan mérlegelni azt, mit egyrészről az egyenjogúság, másrészről az állami egység követel: ebben fekszik egyedül annak lehetősége, hogy ama jó viszonyt létrehozzuk s ez ország állami függetlenségét biztos alapra fektessük, míg egy megbízhatatlan tényezőre támaszkodó s kivihetlen czélokra irányzott törekvés csak a haza sorsának s jövőjének veszélyeztetését eredményezheti. Mély tisztelettel vagyok Andornakon, május 28-ikán 1888. alázatos szolgája Mocsáry Lajos o. gy. képviselő. 24. 1892 jan. 2 Alocsáry Lajos képviselői beszámolója és búcsúlevele a karánsebesi kerület választóihoz Egyetértés 1892 jam. 3 3. sz. (.Mocsáry három és f\él éven át képviselte a karánsebesi kerületet az országgyűlésen. A karánsebesi választói bizottsággal való levélváltás szellemében eddigi meggyőződésének adott kifejezést parlamenti felszólalásaiban, beszédei és nyilatkozatai a nemzetiségi egyenjogúság harcos követelései, a magyar és román nép baráti kapcsolatának bizonyságai voltak. így nyilatkozik 1889 márciusában az önkéntesi vizsgák nyelvével kapcsolatos nemzetiségi érdekekről, 1890 ' áprilisában az erdősítésről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a felmerülő nemzetiségi kívánalmakról. Az asszimiláló .,iskolatörvényeket" betetőző ú. n. „kisdedóvó-törvényjavaslat" vitájában 1891 január 20-án és 23-án — Mocsáry ismét rámutat a kormányzat nemzetiségelnyomó művelődéspolitikájára és 1891 juniusában — a közigazgatási reform ügyében elmondott — utolsó jelentős képviselőházi felszólalásában -hasonlókép kimutatta az ország magyar és másajkú népei érdekazonosságát. A karánsebesi mandátum így nemcsak a magyar-román történeíi kapcsolatok, hanem a magyar nemzetiségtörténetnek is kiemelkedő láncszeme, jövőbemutató jelképe lett.)