Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

iratok mocsáry lajos karánsebesi man dátumán ak történetéhez 507 fúttal Magyarország további fenállásának conditio sine qua nonját látja: a román nép létérdekeivel absolute összeférhetetlen. Vagy talán nem úgy áll a dolog? Vájjon tagadhatja-e valaki, még az állam politika híveinek soraiból is e tétel igazságát? Nem fekszenek-e elvitázhatlan tények nyíltan az egész világ szeme előtt? És ha már nem vonakodnánk notorius tényeket tagadni, tehetné-e ezt az állampolitika egy híve is a nélkül, hogy ezzel egyúttal magának az állampolitikának vezérelveit formaliter nc desavouálná? . .. Ma másrészt napfényesen ki van derítve, hogy ezen egész állampolitika az országos közérdeknek egy faj specificus nemzeti érdekeivel való indentificatióján alapszik: úgy nem kevésbbé evidens, hogy ezen mesterséges, logicailag helytelen és gyakorlatilag tarthat atlan érdekazonosítás is tulaj donkép nem egyéb, mint egy második, szintoly nagy, de szintoly üres fictio, mint az első. így látunk egyik oldalon egy állampolitikát, mely az állam legjobb erejét arra fordítja, két. nagyszabású fiction, mint eme két sarkkövön különféle nemzeti elemek conglomeratumából egy nemzeti mű-állam fényes épületét alkotni: a másik oldalon pedig a „magyar szabadság" bilincseibe vert népeket, melyek egyike, a legjelentékenyebb, ott ahol és annyiban a mennyiben ez neki még ma lehetséges, ezen állampolitika ellenében ünnepélyes vétóját kijelenti. Igv látjuk, mint hajtja egy, alapjaiban és végczéljaiban egyaránt eltévesztett állampolitika azon két népet, melyeket a gondviselés létérdekeikkel egymásra utalni látszik, mesterségesen egy ominosus conflictusba. Emez érdek soüdaritás teljes és világos öntudatában rámutatni ama. csak egy téves állampolitika által provocált érdek conflictusra — ez czélja és értelme azon votumnak, melyet a karánsebesi választókerület ez alkalommal nem csak saját, hanem — és erről már mindenki meg lehet győződve — az egész román nép nevében adott. Ez értelemben kérem a képviselőházat jelenlegi nyilatkozatomat interpretálni, mely oda megy: hogy én is ragaszkodva a már nyilvánított elvhez, miszerint egy képviselő testületben, melyben a román népnek helye nine«, annak „egyetlen képviselője" sem találhat helyet, sem a képviselőház tanácskozásaiban részt nem vehetek, sem mandátumomról le nem mondhatok, és így nem is vagyok a helyzetben, képviselői levelemet szabályszerűen a háznak bemiitatni. Lehetséges, hogy a képviselőház ez ügy appreciatiójában ismét a tisztán alaki álláspontra helyezi magát, de gondolja meg, hogy ha saját formalisticus finom szövevényébe zárkózik, maga ugyan a valóságot ignorálhatja, de e/zel a bajt sem orvosolni, sem a világ szemei előtt eltakarni nem fogja. Orsován, 1888. febr. 22-én. Popoviciu Mihály Krassó-Szörénymegye karánsebesi választókerületének megválasztott képviselője. 14. 1888 ápr. 28 Eötvös Károly és Doda Traján Aradi Közlöny 1888 117. sz. (Doda Traján sajtóperében 1888 június 14-re tűzte ki a tárgyalást az aradi •esküdtszék. Doda védelmét a függetlenségi párt volt „Mocsáry-csoportját" vezető Eötvös Károly vállalta. A hír magyar és nemzetiségi körökben egyaránt feltűnést keltett és a függetlenségi párton belül személyi támadásokra vezetett. Az iratban említett tárgyalást Doda betegsége miatt a jelzett időben nem tartották meg. A pör tár gyalására csak 1888 szeptember 17-én került sor, amikor is a karánsebesi ügyész feljelentésében szereplő „ok" alapján két évi fogházra ítélték.) A Mocsáry Lajos szerencsétlen nemzetiségi szélbali politikája kísért, az országgyűlési szélsőbal körében. Az az áldatlan és szánalmas szerep, mit Mocsáry nem régen — a szélsőbal felbátorítása mellett — játszott a nemzetiségekkel szemben, most új alakot csábít a szélsőbal vezérei közül. Mint ugyanis a budapesti lapokban meglepetve olvassuk, Eötvös Károly, a szélsőbal ez egyik legnagyobb akcziójú vezére elvállalta -a dákóroirán tábornok Doda Traján védelmét.