Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486
,5(No . kemény g. gabor 1888 febr. 22 Popoviciu Mihály levele Péchy Tamáshoz, a képviselőház elnökéhez Nemzet 1888 febr. 25 56. sz. (Popoviciu Mihály a képviselőház elnökéhez intézett levelében megismétli Doda .1887 október 10-iki nyilatkozatának elvi megállapításait. A karánsebesi mandátum ismét az országgyűlés összeférhetetlenségi bizottsága elé kerül. A bizottság Popoviciu mandátumát is megsemmisíti és 1888 május 26-ra kiírja a harmadik választást a karánsebesi kerületben. A Doda-ügy közben tovább dagadt. 1887 nov. 20-án a román nemzeti párt karánsebesi választói bizottsága által összehívott választói konferencia küldötteihez Doda buzdító beszédet intézett. A beszéd egy mondata és annak kommentálása (ld. Sibiu 25 Noemvrie, Tribuna 1887 nov. 27 268. sz.) miatt a kolozsvári törvényszék mint sajtóbíróság perbefogta, s még a harmadik karánsebesi választás kiírása előtt — 1888 április 25-én — egy évi államfogházra ítélte Slavici szerkesztőt, a nagyszebeni Tribuna munkatársát.) Tisztelt képviselőház! A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága útján Doda Trajánt, a karánsebesi választókerület volt képviselőjét, mandátumvesztettnek nyilvánitá, mert ő a román népnek Magyarországban mesterségesen eszközölt politikai nullifioatiojával szemben a képviselőháznak ismételten kinyilatkoztatá, miszerint annak tárgyalásaiban részt nem vehet. Az e folytán foganatosított új választásnál ezen kerület volt képviselőjének magatartását helyeselte, midőn a mandátumot ismét a nemzeti párt egyik hívének kezébe tette le azon határozott feltétel alatt, hogy ez a maga részéről is Doda Traján 1887. évi október 10-ki nyilatkozatához1 ragaszkodjék. A választókerület evvel félremagyarázhatatlan módon nyilvánítá, hogy Doda Traján magatartása várakozásainak megfelelt, de egyúttal nekem is, kinek szeren csém van e kerületet jelenleg képviselni, politikai magatartásom irányát határozottan kijelölte, melytől eltérni már a politikai tisztesség tiltja. Azonban, bár ezen kiválólag alanyi mozzanat magában magatartásomra elégséges indok, úgy még sem az egyedüli. Ugyanazon nyomatékos okok, melyek elődömet egy — mint magam is beismerem — normális parlamentáris viszonyok között alig igazolható lépésre késztették, saját magatartásomra is határozók; mert azok ma is fennállának és miben sem változtak, ha csak nem annyiban, hogy ezen újabb választás azoknak külsőleg is oly nyomatékot kölcsönzött, mellyel azelőtt természetesen 'nem bírhattak. Ha i<gyanis egynémelyeknek, talán azoknak szemeiben, kik nemzetiségi viszonyainkat inkábbcsak névleg mint lényegökben ismerik, úgy tűnhetett fel a dolog, mintha ez ügyben egy magában véve egészen jelentéktelen ellentétről volna szó, mert esetleg egy egyes képviselőnek úgy tetszett, saját politikai hitvallomását azon hatalmas áramlattal szemben állítni, mely ma parlamentáris köreinkben a tényleges egyeduralmat gyakorolja: úgy választókerületem legújabb szavazata e tévhitet talán némileg megingatta. Azon tény, hogy ma az egész országban csak egyetlen egy nem magyar nemzeti kerület létezik, melyben az igazi népakarat honi alkotmányosságunk daczára még mindig hamisítatlanul érvényesítheti magát, kapcsolatosan ama másik ténynyel, hogy az országnak ezen legnagyobb kerülete 100 000 lélekkel és több mint 6000 választóval indíttatva érzi magát volt képviselőjének még a passiv ellenállási tettét is egyhangúlag, ünnepélyesen szentesíteni; bizonyára czáfolhatian tanúságát nyújtja annak, hogy itt. egy mélyebben fekvő ellentéttel állunk szemben. Az ellentét, mely itt e ponton jelentkezik, tulajdonkép csak külső kórjele amá mélyebben fekvő ellentétnek, melybe a mai állampolitika törekvéseinek egyenesen a román nép életösztöniével okvetlenül jutniok kellett. Hisz világosi dolog, hogy az 'állampolitika, mely feladatául tűzte ki magának, az országnak Oly parlamentet teremteni, melyben a többiek kirekesztésével, csak egy faj legyen képviselve; hogy oly állampolitika, mely oda irányul, tevékenységének minden pontján az országos közérdeket egy faj külön érdekével identificálni és ez úton egy nagyobb szabású particularismus uralmát inaugurálni; hogy oly állampolitika, mely e mesterséges érdekazonosításban nemcsak a mesterséges fajuralom leghatálvosabb eszközét, hanem egy-1 Ld. 8. sz. irat.
