Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486
4 490 kemény g. gabor a karánsebesi kerület maradt a Román Nemzeti Párt kezében a magyar képviselőházban. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között Docki Traján, a századvég utolsó román ellenzéki képviselője a volt határőrvidéki és általában a magyarországi román választók meggyőződésének adott kifejezést, amikor a képviselőház elnökének bejelenti a „passzív ellenállást". 1887 őszén tehát a magyarországi román politika is elérkezett oda, ahová az erdélyi román nemzetiségi mozgalom már 1869-ben, a Román Nemzeti Párt alapításakor eljutott. Doda Traján bejelentésében így kapcsolódik össze a román nemzetiségi mozgalom két szárnya, mely ettől kezdve az új század elején bekövetkezett „aktivitás"-ig együtt haladt. Érdemes egybevetni az elmondottakat a tárgyalt események idején a pesti országos munkásgyűlésnek a képviselőházhoz intézett és 1888 április 1-én a Népszavában közzétett kérvényével,1 2 melyben ezeket olvassuk: „Ha az általános választási joggal megadja a hazában élő nemzetiségek eddig e jogot nem élvezett köznépének a polgári jogot, akkor bizonyára nem idegeneknek, hanem a többi honpolgárokkal egyenjogúsított polgároknak fogják magokat tekinteni1 3 és azt a hazát sajátjoknak elismerni, szeretni és tisztelni, mely haza őket gyermekeivé emeli fel magához". Bár ez az állásfoglalás, a kispolgári elemektől vezetett munkásgyűlés kívánalma, helytelen, mert az általános választójogtól várja a nemzetiségi kérdés megoldását, mindazonáltal figyelemre méltó az általános választójognak a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos követelése az egykorú munkássajtó hasábjain. Annál figyelemreméltóbb ez, mivel a karánsebesi román nemzeti párt választói bizottsága, éppúgy, mint a román nemzetiségi mozgalom korabeli vezetői a cenzusos választói jog helyébe szintén az általános választói jog bevezetését követelték, mely kívánalom az 1874. évi választási törvény képviselőházi vitáia óta ál'andó programpontja a magyarországi román nemzetiségi mozgalomnak, illetve a Román Nemzeti Pártnak. Ezen a téren tehát nincs e'lentét a pesti munkásgyűlés és a Román Nemzeti Párt „nemzetiségi agitációja" között. A követelést a munkásgyűlés említett kérvénye ígv fejezi ki: „.. . a czenzuscn alapuló választási rendszer helyébe az általános választási jog titkos szavazással törvénnyé váljék".1 4 Az 1892. évi Memorandum alapjául szolgáló 1881. évi szebeni román programban ugyanez a kívánalom a következőkép jut kifejezésre: „A jopok. melyeknek törvényes úton leendő megszerzéséért a nemzeti párt közrehatni kíván, a következők:... 6. Egy új választási törvénynek a'kotása, mely az általános szavazati jogon alapulion vas y legalább szavazati jogot adjon minden oly állampolgárnak, ki egyenesadónak alá van vetve".15 Nyilvánvaló, hogy az országos imunkásgvűlés kérelme fejlettebben, elvi határozottsággal juttatja kifejezésre az általános (sőt titkos!) választójogért eme't követelést, mint a hét évvel korábban keletkezett szebeni program, mely kibúvót hagy a választók köréinek az adófizetők körére való leszűkítésére. Kétségtelen azonban, hogy a „karánsebesi ügy", a karánsebesi. kerület választóinak demonstrációja a választójog rendezéséért vívott nemzetiségi 12 Az országos munkásgyűlés kérvénye a képviselőházhoz. Népszava, 1888 ápr. 1. 14. sz. ,,A munkáspárt kérvénye az országgyűléshez" címmel közi: A munkásmozgalom tör.énetének válogatott dokumentumai. Bp. MMI. I. köt. 548—550 1. Az irat a Népszavával egyidőben „Die Stimme des Volkes" címmel az Arbeiter-Wochen-Chronik-ban is megjelent 13 Kiemelés a szerzőtől. 14 Az országos munkásgyűlés kérvénye a képviselőházhoz. Népszava, 1888 ápr. 1. 14- sz. 15 Ld- Emlékirat a román választók képviselőinek Nagyszebenben 1881 évi május hó 12-től 14-ig tartott egyetemes ertekezlete meghagyásából etc. Nagyszeben, 1882 11—15. 1.
