Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443
barta istván séget nyújtani a szorongatott bécsi népnek; a csapatparancsnokok között azonban nem volt egyetértés a teendőket illetően, ezért Kossuth felszólította a fővezért és a vezérkari főnököt, hogy írásban fejtsék ki és okolják meg nézeteiket az Ausztriába való benyomulással kapcsolatban.8 0 A kívánt vélemény másnapra elkészült és az alábbiakat tartalmazta: A tegnap 9 órakor megtartott haditanács után alulírottak az lilnök úrtól azt a felszólítást kaptuk, hogy az előnyomulásra és az ellenséges seregnek Ausztriában való megtámadására vonatkozó nézeteinket figyelemreméltó okokkal írásban indokoljuk. Ennek a felhívásnak következtében kötelezve érezzük magunkat becsületünk és lelkiismeretünk szerint, teljes meggyőződésünk alapján, szent kötelességünk szerint, a haza és a sereg érdekét tekintetbe véve, egyszóval a rajtunk nyugvó felelőség tudatában kinyilatkoztatni, hogy a dolgok jelenlegi állásában előnyomulás és az ellenséges sereg megtámadása rendkívül merész lenne és a hadseregre és a hazára nézve kiszámíthatatlan következményekkel járna. Ennek az aggálynak az alapjai a következők: 1. Az ellenség erejében a mienket sokkal több mint kétszeresével meghaladja, általában 70 ezer emberre becsülik, amelyből köztudomású, hogy 8—9000 ember a lovasság. 2. (Csapatai kivétel nélkül jól gyakorlottak. 3. Az ellenségnek nemcsak, hogy minden, a harcra megkívántató fegyvernemei, ú. m. vadászok, utászok, hidászok stb., hanem a szükséges hadi eszközei, így hajóhidak és egyéb, háborúhoz szükséges anyagai is megvannak. 4. Az ellenséges seregben bizonyára 20—30 között van a tábornokok száma, kik részben harcban, részben mindenféle fegyverben és haditudományban jártas katonák. 5. Az ellenségnek a vezérkarban fölöslege van kiváló egyénekből, a legmagasabbtól a legalacsonyabb rangig. 6. Élvezni fogja a védekező előnyét, amely haderejét a stratégiai megállapítás szerint elvben egyharmadával megerősíti a támadóval szemben. Végül, hogy a Fischa melletti jó positiojáhól kimozdíttassék, ahol csekélyebb erővel is képes magát nagyobb ellen megtartani, mert a támadónak közvetlenül az ő állása előtt kell felvonulnia, miért is a kibontakozásnál részben felmorzsolta tik. Ha az ellenség ebből az állásból is Schwechat felé visszavonulna, ami nem várható, úgy ebben a hátsó állásban is ugyanez az előnye lesz. Éppen az el'enkezőtől kell' félni, hofiv minket az ellenség a Fischának nyom és lovasságának szerfölött nagy túlerejével túlszárnyal. Ha azonban, mint mondottuk, Schwechatig visszavonulna, úgy helyzetünk még veszélyesebb lenne, amennyiben visszavonulás még rendben, sorkatonasággal is sokkal nehezebben hajtható végre, mint az előnyomulás. Seregünk visszavetése esetén az ellenség lovasságának a túlereje visszavonulásunkat lehetetlenné teszi és a nem rendes zászlóaljakat részben felmorzsolja, és minket a Dunáig szorít. A. mi seregünk állaga ellenben összesen 26890 ember, ebből rendes gyalogság, beleértve 3 honvéd-zászlóaljat, 5414, rendes lovasság 1746 ember, a többinek nagy része kaszával van fölfegyverezve, és több ezer fegyveres nem ismeri a fegyver használatát. 2-szor. Nincsenek haióhídamk és egvéb, a hadvezetéshez szükséges anyagok. Utászaink, hidászaink és vadászaink sincsenek. 3-szor. A vezérkar a mi sereöünkben nagyon korlátolt méretű, és egészében semmikép sem hasonlítható az ellenségével össze. 4-szcr. Hiányunk van tábornokokban és hadtestparancsnokokban, és ebben a vonatkozásban annyira korlátozva vagyok, hogy nehéz lesz a zászlóaljak élére a szolgálatban tökéletesen jártas tiszteket állítani, és hason'óképen nagyon korlátozva vagyunk a dandárparancsnokok kiválasztásában is, annyira, hogy ezok vezetése már gyalogos és lovas kapitányokra lett bízva.' Ami a tüzérséget illeti, ezeknek a száma jelentős volna, és ezeknek nagy része nagyon jól használható és begyakorlott, mégis jóllehet ebben áll a főerőnk, ezeket а 80 Kossuth beszédének lényegét ismerteti Görgey emlékirataiban. (Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években. Bp. 1911. I. к. 58. 1)
