Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

л magyar szabadságharc. vezetői és a b8csi oktöberi forradalom 473 Előcsapatommal Mosonyban vagyok. — Főseregem Barátföldön. — Ma egyesülve Miklósfalván éjjelezünk; hová várom a vezéreket értekezésre. Tegnap már Kollman­nal itt értekeztem.7 3 Sürgetnek, hagyjam hátra seregemet és siessek előre a táborba. •— De már azt bizon nam teszem. Még ha csak lelkesíteni jöttem volna is (pedig egyébnek is jöt­tem), kissé más súlya van a lelkesítő szónak, ha reá mutathatok a segítségre, melíyet hoztam. Küldöm az itt kapott tábori tudósításokat. — De mi előtt olvasnák Önök. egy pár szót előre bocsátok. Győrött kaptam a hírt, hogy előnyomulnak s ütköznek. Tallián futár útjában nállam volt, az-t mondám neki, vidd meg a vezéreknek következő izenetemet: „Nem ütköztek önök, mikor kellett volna, azt mondták: gyöngék. Azóta az ellenség ereje növekedett, Én megizenem önöknek, hogy keddre 10,000 ember s 22 álgyú segítséget hozok ; s önök, kik annyi időt vesztettek, most sem várhatták két napot, míg én ott leszek. Ezt csak az által tudom magyarázni, ha Bécsből bizonyosak a segítség iránt —• de ha sem az iránt nem bizonyosak, sem az én erőmet be nem várták, vigyázza­nak, no hogy seregünket veszítsék el, mert én önöket felelősökké teszem. — Ez volt izenetem. — Most méltóztassanak olvasni a leveleket.74 A mi a levélben az ellenség számáról áll — arra nincs mit építeftii — Békefv azt mondja 80,000, Csányi azt, hogy ""40,000. Egy kémjök sincs. Én igyekszem most szerezni. — De ha,ma nem kapok Önöktől pénzt, holnap intendánsom már nem tud élelmet venni seregemnek. Kollmann azt mondja, hogy Jellasich armadája nincs többé, zászlóaljanként osztatott szét Windischgrätz, Auersperg brigádáiban. Most tehát a pártütő Jellasich helyére a császár lépett, mert Windischgrätz csak az ő tábornoka. Szépen vagyunk. De nem kell kétkedni igaz ügyünk győzelme iránt. Önök csak állítsák seregei­ket; s legyenek szívesek velem tudatni, a mi nevezetes ott történik. Kossuthot tehát szemmel láthatólag gondolkodóba ejtette az a körül­mény, hogy most már egy helyett három császári hadsereg áll a határon túl s a kínos igyekezettel őrzött törvényesség — amelyért eddig a legkedvezőbb ki1 át ásókat elszalasztották — ugyancsak veszélyben forog: szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a császár seregei ellen harcolnak. Fokozott mértékben érezte ezt a dilemmát a tisztikar is, amelynek tekintélyes része válaszút elé került azáltal, hogy éppen ezekben a napokban vált ismeretessé a táborban Windischgraetz felhívása, amellyel a volt császári tiszteket vissza akarta téríteni a császár hűségére. Kossuth a legjobbkor érkezett okt. 24-én a táborba ahhoz, hogy összefogja a széthullani készülő erőket és lelkesedést öntsön a hadseregbe. Egy újságtudósító, aki Kossuth kíséretében volt, a következő­képpen számolt be Kossuth és a tisztikar okt. 25-i találkozásáról: Mára az egész tisztikar Kossuth elébe volt híva, kikhez ő, mint a képviselőház által megbízott kormány elnöke szólott, szólott úgy, a mint még soha beszélni nem hallottam, fejtegetve Jellachich honárulói szerepét, s megmutatva, mikint Windisch­grätz semmi egyebet nem tesz, mint folytatja, a mit; Jellachich megkezdett. Hálát mondott a haza nevében a tisztikarnak, eddig bizonyított kitűréseért; rosszalta, hogy Jellachich futásban meg nem semmisíttetett, midqn őt megsemmisíteni legkevesebb erőfeszítésbe került volna, de méltányolta azon morális okokat is, mellyek a hadsere­get a Lajthánál feltartóztaták; azonban botrányos mulasztásnak nyilatkoztatá, hogy Jellachich Austriában mint pártütő, le nem fegyvereztetett, sőt serege élére Windisch­grätz állott. Beszéde közben felolvasott egy nyilatkozványt (manifestumot), mellyet német nyelven 24 óra alatt adandó határozott felelet végett, Windischgrätzhez kül­dend. E nyilatkozványban ki van fejtve az austriai ház irányábani állásunk, I. Ferdi­nánd idejétől máig, s részletesen előadva a camarilla újabb működései, s Windischgrätz felszólítva, hogy ellenséges szerepét szüntesse meg. Szándékom e nyilatkozványt a 73 Kollmann volt a magyar sereg vezérkari főnöke. 74 A levélhez Csányinak előbb ismertetett jelentése, Pulszky levele és Mogának egy hosszabb jelentése volt mellékelve. Az OHB irattárában valamennyi egy számra került Kossuth jelentésével. (OHB 1848:1630.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom