Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

•1(>l bart a istván clőhaladásunkat megkönnyítendik, előhaladásunk nem akadályoztatott, már Stick­neusiedlen jóval innen láttuk az ellenséget, de ütközni vele elöcsapatunknak sem lehe­tett, mivel visszavonultak. Annyira előnyomultunk, hogy jobbról, balról hátra hagytuk az ellenséget. Az elendi erdőben 6000 gyalogság volt felállítva Ivánka jelentése sze­rint- 5 óra előtt Galtbrunn kőről tüzéreink elKezdék a tüzelést. Viszonyoziaiott az ellenség részéről, de rosszul, eredmény nélkül, a mieink egypár embert és lovat lőt­tek le állítás szerint. 4 óra tájban tértek vissza Moga küldöttei, Lázár ezredes és Békeffy alezredes, visszatértek az ellenségtül Jellasics válaszával, miszerint ez Mogá­nak tudtára adja, hogy a parancsnokságot Windischgrätz marchalnak átadta, és hogy seregei besoroztatván az ármádába, megszűnt horvát slavoniai sereg lenni. Elő­csapataink tüzelése közben estéileni kezdett, a főhadiszállás Stickneusiedelben mara­dott. előcsapataink pedig Kalt'brunn közelében. Itt talált bennünket Önnek küldöttje, Tallián, azon izenettel, hogy az ütközetet seregeink koczkáztatásával megkísérlem nem szabad, különben a felelősség reánk súlyosul, ha a hazát seregeink elvesztésével vesze­delembe hozzuk. Moga azonnal kinyilatkoztatta, hogy a sereg felleend bizonyosan áldozva, minthogy az ellenség túlnyomó erővel bír. Békefy állítása szerint 36 osztály lovassággal és 70—80 ezer gyalogsággal, a mi tudomásunk szerint az ellenség összes ereje 40-^5 ezer lehet, sehogy sem több, ebben, igaz, sok lovasság, ez ugyan több, mint felével kevesebb a mondott erőnél, de ez is annyi, hogy a bécsiek közre­munkálása nélkül ellenében a felelőséget közülünk egyik sem merte magára vállalni. Mert gyöngébb ellenséggel sem lehet a győzelmet soha biztosítottnak állítani. A harcz mindenkor némi nemével jár a koczkáztatásnak. A bécsiekkel megszakadt érintkezé­sünk következtében nem számolhattunk a bizonyos közremunkálásra- Részemről, de társaim részéről is a személyes veszély tekintetbe nem vétetik, de egy hazának ve ze­delme sokkal fontosabb, hogy sem a felelőséget illyen viszonyok között akár gyalog, akár öszvesen magunkra bátorkodtunk volna vállalni. Végre azt határoztuk, hogy miután Ön bírja egyedül a nemzetnek osztatlan bizodalmát, bevárjuk Önt, hogy meg­bírálván körülménycinket, határozza meg, mikor, vagy kell-e Ausztriában felkeres­nünk az ellenséget? chez képest kérem, mielőtt seregei hozzánk csatlakozhatnának, viszonyaink méltánylása tekintetéből látogasson meg bennünket itt Parendorfban, hol positionkat meg fogjuk tartani, mindaddig, amíg önnek egyetértésével más hatá­rozatot hozandunk. Az én egyéni véleményem az, ami előbb, dc hazám mindenek felett áll, nézetemet alárendelem, hol annak boldogulásáról van kérdés-Jöjjön hozzánk, igen tisztelt barátom, adjon irányt működésünknek.7 1 Azok, akik szívükön viselték Bécs forradalmi népének sorsát, Kossuth megjelenésétől várták a döntő fordulatot és igyekeztek siettetni. így tett Pulszky is, aki Pozsonyban gyűjtötte a bécsi híreket; az újabb sikertelen támadási kísérlet után azonnal írt Kossuthnak: Kérlek az Istenre, siess mindjárt táborunkba, az ügyek nem csak karddal, de tollal is zavartatnak, s végtére több ténta fog folyni, mint vér. A Reichsgewalt bele­üti orrát a bécsi dolgokba, Welker d'plomatizál, István fő hget meghívták OUmützbe, táborunkban sok a félénk elem, a kétszeri visszavonulás elkedvetlenítette az önkén­teseket. kiknek ideje, mellyre szegődtek, lejár, ha nem jö-sz és lelkesíted őket. egy részök elszéled, pedig a morva határ még mindig nincs elegendőképen biztosítva; én éppen most kordont húzatok a Morva partján, mert a Marchfelden gyűl a Windisch­grätz katonája. Ujházy László azóta, hogy itt vagyok, csaknem folyvást a kedves köpcsényi táborában mulat. Én negyed napja lementem Bécsből a táborba, hogy elő­adván a bécsi állapotokat, rábírjam őket, hogy a határt átlépjék, és Bécsnek segítsé­gül menjenek, továbbá a franczia mediatio dolgát cl akartam veled tökéletesen intézni. Pázmándy beleegyezett már, szükséges azonban, hogy te is, sőt főkép te légy aláírva.72 Kossuth közben lassan halad, mert állomáshelyein — különösen Komárom­ban és Győrött — időt vesz igénybe a táborba viendő csapatok és a nép­felkelés elrendezése. Közben okt. 23-án Mosonból az alábbi tudósítást küldi Pestre, a Honvédelmi Bizottmánynak: 71 O. Lt. OHB 1848:1630. sz. 72 O. Li. OHB 1848:1630. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom