Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443
л magyar szabadságharc. vezetői és a b8csi oktöberi forradalom 469 Barátaink! Testvérek! Ismeritek az október 6-i eseményeket, tudjátok, hogy a ti ügyetekért, a ti szabadságotokért, a ti szent jogotokért drága vér folyt. Ismeritek ennek a következményei;. A népítélet borzalmas ténye,, harc Bécs utcáin, a fegyvertár lövetése és megtámadása, a császár menekülése, a helyőrség ellenséges magatartása, és végül Jeilachich seregének közeledése, amely most még Bécs kapui előtt áll. Bécs lakossága egy emberként kelt fegyverre a mi és a ti jogaitokért, és még ebben a pillanatban is fegyverben áll, hogy visszautasítson minden támadást. De az állapot, amelyben vagyunk, a legborzalmasabb felindulással megakasztotta az ipart, kereskedelmet és közlekedést, a fegyverkötc'.ezettség éjjel-nappal a falakra szólítja a polgárt, elő nem teremthető teher súlyosodik a közre, egyszóval ennek az állapotnak gyors véget kell vetni. Bécs népe érzi ezt és kész a legvégsőt is merészelni és végsikerhez juttatni- Egy szóra sincs szükség, hogy titeket, nemes, nagylelkű testvércinket hívjunk, hogy mondjuk nektek: Jöjjetek, segítsetek nekünk befejezni, amit értetek elkezdtünk. A magyar országgyűlés jóváhagyja, a bécsi országgyűlés nem ellenzi a lépést, amely a ti és a mi üdvünkhöz vezet. Tudjuk, miközben kimondjuk, talán már meg is történt, — miközben reménykedünk. talán már bc is teljesedett. Ti katonai erővel siettek Bécs alá, véghez viszitek közös megszabadításunk művét. Hát ne késlekedjetek, ne habozzatok, nehogy a rémítő szó „későn", mint örök szemrehányás és önvádló pusztulás mennydörögjön utánunk és utánatok. Siessetek, siessetek hozzánk, testvéreitekhez, és legyetek szívesen fogadva Bécs lakosainál. Csak a ti szabadságotokkal van a mienk megerősítve. Minthogy éppen most hozta küldöttségünk a magyar táborból a nagylelkű hadsereg legmelegebb üdvözletét nekünk, és bátor vezéreinek, Csányi, Moga és Pázmándy biztosnak nevében megmagyarázta, hogy a sereg kész bátran és elhatározottan közös ellenségünket, a megrögzött absolutismus szolgáját, Jellachiehot szabadságunkra veszélyes állásából elűzni, ha a következő feltételeket teljesítjük: Először, hogy a magyar hadseregnek megengedtessék Jellachiehot osztrák földön üldözni, másodszor, hogy parancs adassék a magyarok élelmezésére, éppúgy az élelem megszabott árszabályozására, mint a szállítóeszközök előállítására, harmadszor az országgyűlés nyilatkozzék, hogy Ausztria a magyarokkal egyesülve, Jellachich ellen harcolni fog: így indítva érezzük magunkat, hogy a magyar hadseregnek testvéri üdvözletünket küldjük, és biztosítjuk, hogy nem c-ak mi. hanem Ausztria egész lakossága, testvéri tárt karokkal fogja fogadni, hogy meg fogják látni, milyen élénk lelkesedésünk az iránt a hadsereg iránt, amelynek szent feladata a szabadságot kivívni.4 " Hiába volt azonban a bécsiek segélykérése, hiába Csányi meggyőző érvelése, a fekete-sárga tisztek magatartása, és mm utolsó sorban Pázmándy tevékenysége meghiúsította a Bécs megsegítésére irányuló terv keresztülvitelét. Alighogy okt. 12-én a haditanács meghozta a támadás megindulásáról a döntést, Pázmándy rögtön aggályoskodó levelet írt Kossuthnak, amellyel sikerült Kossuth határozottságát tovább gyöngíteni és tisztánlátását megzavarni.5 6 Pázmándy levelét nem ismerjük, tartalmára azonban következtethetünk abból a válaszból, amelyet Kossuth okt. 13-án adott rá: A honvédelmi bizottmány megilletődéssel olvasta Elnök úr October 12-kei levelét. 48 A kiáltvány német eredetijét 1. O. LI. 1848149-i rendezetlen anyag, Csányiiratok. 40 Hogy utóbb a közvélemény mennyire tisztában volt Pázmándy szerepével i határátlépés kérdésében, arra kitűnő bizonyíték magának Pázmándynak a vallomása 1849 tavaszán, amikor a diadalmas tavaszi hadjárat után felelnie kellett azért, hogy a szilveszteri kritikus napokban elárulta a forradalom ügyét. A vádpontok közül az első az volt vele szemben, hogy 1848 októberében a magyar táborban bomlasztó tevékenységet folytatott és következetesen izgatott a tisztikar körében a határátlépés ellen. (Pázmándy vallomását 1. a Közlöny 1849 május 6-i számában.)
