Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

•1(>l bart a istván Három ncgy levelet küldtünk már világosan megmondva, hogy az országgyűlés parancsa az, hogy a Lajtha ne legyen akadály, de azt nem mondta, hogy még azon esetben is menjen seregünk, ha világos veszélybe megyen. — Mi a győzelem útjából elhárítottuk a pjliticai akadályt, önök hát nem mondhatják, hogy győztünk volna, ha mi engedelmet adtunk volna az előnyomulásra, de ha seregünket elvesztik, azt sem mondhatják soha Isten és ember előtt, hogy az országgyűlés parancsolta seregünket elveszteni. Annyi bizonyos, hogy a magyar sereg most az elveszés ellen biztos lábon áll Magyar ország határának megőrzésére nézve, ha tehát önök a győzelemnek biztos kilátása nélkül világos veszélybe vezetik seregünket, mi önöket felelősökké teendjük a Nemzet előtt. Azért határozottan azt rendeljük, hogy ha az előnyomulás seregünk elvesztését okozhatná, nyilatkoztassák ki napi parancsban, hogy miután többszöri felhívásokra is sem a bécsi Országgyűlés, sem a Gemeinde Ausschuss azt, hogy seregeink Bécs segítségére előnyomuljanak, mind a mellett sem nyilatkoztatta ki, hogy seregünk a segítségrei készséget a Lajthán átlépéssel bebizonyította, annál fogva nem érezhetjük magunkat hivatva segítségünket arra felerőszakolni, ki azt tőlünk elfogadni nem nyilatkozik, mi tehát saját országunknak védelmére szorítkozunk. És ennek folytában vegyenek alkalmas positiokat saját határunkon országunk megőrzésére; húzzanak magunkhoz minden disponibilis erőt, és azt semmi esetre ne várják, hogy seregünk mozdulatait katonai szempontból innen irányozzuk. Mi önt, Móga vezér urat és Csányi országos biztost seregünknek megtartása iránt felelősökké tesszük.5

0 Még jobban megingatta Kossuthot Mogáék okt. 13-i, előbb ismertetett jelentése a támadási szándék feladásáról. Erre a jelentésre okt. 14-én az alábbi választ adta: Moga Altábornagy és seregvezér, Csányi László országos biztos és Pázmándy Dénes képviselőházi elnök Uraknak. Midőn a honvédelmi bizottmány e sorokat írja, mély fájdalommal nehezedik keblére a gondolat, hogy seregeink mozdulásaiban a Lajta át vagy nem lépése feletti tanakodás közben olly három nap veszett el, mellynek elvesztése hazánkat vérbe fogja boríthatni hosszú időkre. Illy rendkívüli perczekben, minőket most élünk, a tények ereje határozza meg a politicát, és nem megfordítva. Midőn Jellasich előttünk futásban volt, lehangolt, kétségbe esett sereggel: ha ekkor gyorsan, kétkedés nélkül utána nyomult volna lelkesült seregünk a Lajthán túl, nincs ember Austriában, kinek eszébe jutott volna azt mondani, hogy ez invasio. hanem fogadott volna nyilt karokkal, országgyűlés, Gemeinde-Ausschuss és nép, Jellasich nem egyesült volna Auersperggel, s igaz ügyünknek diadala biztosítva volna. De miután ez meg nem történt, miiitán Jellasich nem futamló kalandor most, hanem Auersperggel egyesült, Bécs a'.att fenyegető positiot foglalt, s a Lajtha átlépésének kérdése illy körülmények között került a diplomaticai nyilatkozatok szőnyegére, igen természetes, hogy a bécsi országgyűlés úgy, mint a Gemeinde Ausschuss vonakodnak kimondani seregünk meghívását, mert sok dolog van, mit az emberek szeretnek látni, ha megtörténik, de nem szeretnek kimondani. A honvédelmi bizottmány már' azt is mondhatlanul sajnállotta, hogy önök Uraim.' a mi országgyűlésünket kényszerítették nyilatkozni a Lajtha átlépésének kérdésében, mert míg e nyilatkozatra vártak, Jellasich egyesült Auersperggel, Bécset pedig lehangolá az ellenségnek üldözctlen közeledése. De még szomorúbb helyzet reánk nézve az, hogy önök minket e nyilatkozatra jóformán kényszerítvén, miután megtettük, futárt küldenek futár után azoi tudósítással, hogy seregünk elvész okvetlenül, ha tovább nyomul, s még is nyomulnak akkor. m:dőn késő, mert a nemzet így parancsolá. IIa lajtai seregünk elvész, nem mondjuk, hogy a nemzet is elveszett, mert mi nem adjuk fel igaz ügyünket semmi áron, s a magyarban van elég erő hazáját megmenteni, de mondjuk azt, hogy e sereg elveszésével hosszú, véres harezba s tömérdek szerencsétlenségbe bonyolódnánk. 50

A levél fogalmazványát 1. О Lt. OHB 1848:1050. sz. Eredeti tisztázatát u. о 1848149-i rendezetten anyag, Csányi-iratok.