Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

л magyar szabadságharc. vezetői és a b8csi oktöberi forradalom 459 elmondá, hogy б nem tud helyet alkalmasat jelelni egész Bécs közeléig az ütközétre, és hogy Jellasics bizonyosan ellenünk vonuland az előttünk levő két deíiléet1 hasz­nálandó, elmondá, hogy visszavonu.ásunk e részben nem is történhet, azt pozsoni részen kell b.ztoutanunk, és e végbal Heimburgot szükséges mielőbb elfoglalnunk; ezen előadásokra úgy látszott alakulni a tanácskozás, mintha még arról lenne a kér­dés, vájjon lehet-e és kell-e Bécsnek segedelmére menni, de miután másfelől többen azon kérdést veténk fel, hiszi-e, hiheti-e valaki oklatosan, hogy ha mi az osztrák katonaság és Jellasics álíal most legyőzetünk, midőn kilátásunk van Bécsnek részéről nagy erővel egyesülhetni, utóbb ugyanazon erő, vagy még Windischgrätznek meg­jelenésével nagyobb erő ellen megállhatunk-e? elhatároztatott az átkelés, elhatároz­tatott annál nagyobb kedvvel, minthogy áthatva lőn mindenki azon meggyőződéstül, miszerint veszteségünk esetében is megmarad az, mi egyesnek úgy, mint nemzetnek legnagyobb kincse, a becsület — később pedig megtagadván a méltányos, az igaz ságos segélyt bécsi barátinktul, kik ügyünkért véröket, életöket áldozták, veszteségünk becsületünk vesztése is leendne. Voltak Vasa ezredéből, kik a határon kívül nem tartották magukat feljogosítva osztrák katonaság ellen, mellyet a Dinastiával úgy azonosítottak, harczolni, ezeket is megnyugtatá Pázmándy házelnök úrnak indítványa, miszerint elhatároztatott Auersbergnek írni, nékie nyilvánítani, hogy mi nem Bécs. nem a király ellen folytatjuk, nem az osztrák sereg ellen a háborút, sőtt azok érdc kében, így végzés lőn Jellasicsot üldözni, és az osztrák földre átszállani, mitől ben­nünket az . / . alatt ide mellékelt bécsi országgyűlési • nyilatkozat nem tilt.43 Eszerint Ivánka őrnagy vezénylete alatt már ma előseregünk Bruckba menend, melly barátságos fogadásáról hozzám küldött polgárai által bennünket biztosított Jövőnk Isten kezében van, de oda csakugyan eljutottunk, hol eddig meg nem állánk, ha mindent vesztünk is, becsületünket s ezzel becsültetésünket a szabad elvű világ rész előtt megmentettük és ez legalább későbbi feleme'kedésünknek biztosítéka, de a hécsi összhangzó segédség győzelmet is ígér, és eldönthetlenül áll azon igazság, miszerint ha győznünk lehet, csak így és most lehet.44 Alig lehet kétséges, hogy a támadás mellett szóló érvelés Csányitól szár­mazott. Sikere azonban, nem maradt tartós: a támadás így is egv napi halasz­tást szenvedett s másnap, okt. 13-án az aktív fellépés ellenzői újból meg­kísérelték győzelemre juttatni álláspontjukat, ezúttal már s:kerrel. A tör­téntekről Pázmándy, Csányi és a táborban tartózkodó kormánybiztosok így számoltak be Kossuthnak: Tegnap ide érvén Parndorfra, hadi tanács tartatott, mellyben, bár nem ellen­mondás nélkül, elhatároztatott, hogy a képviselőház határozata folytán, ma a sereg átmenve a Lajthán, Austriába be fog nyomulni, egyszersmind Gr. Auersperghez Móga vezér úr egy nótát intézett, mellyben fölszólíttatott arra, hogy a közöttünk és Jellasics seregei között történendő ütközetben, mint austriai seregek vezére, sem legesen viselje magát. Ma reggel tehát a sereg indulandó volt, a midőn nagyobb szerű izgatások követ­keztében több zászlóaljaknak parancsnokai előbb Móga vezér úrnál, majd azután nálunk is megjelentek s kijelentették, hogy tisztjeik és többeknek nemzetőri legényei is Magyarország határait átlépni vonakodnak. Illy helyzetben lévén, a még ez előtt néhány nappal föllelkesült sereg, hazánk javára nézve czélerányosahbnak tartottuk a továbbmenetelt fölfüggeszteni, annyival is inkább, mert Bécsből visszajött és álta­lunk küldött követektől mai napon akként értesíttettünk, hogv a bécsi országgyűlés­nek befolyásosabb tagjai, nvnd a mi országgyűlésünk azon határozatát, melly által seregünknek Bécs segítségérei sietés vo't megparancsolva, mind a mi hason értelmű, hozzájok intézett fölszólításunkat meglehetősen hidegen fogadták. A bécci nép pedig, bár utszái védelmére iól el van készülve, dc azon esetben, ha Jellasics és Auerspe'-g egyesülve egy pár állomásra Bécs felől eleinkbe jönnének, Bécs részéről a nyalt mezőni hátok mögötti megtámadásra kevés remény nyújtatott. Bécs magát, mint mondják, még több idsig tarthatja, és véleményünk szerint, ha seregeink erősödve, magokat egy kissé kipihenve föllelkesülnek és segítségünk 43 Valószínűleg arra a nyilatkozatra utal Csányi, amelvet Wargha küldött Bécs­ből. (V. ö. 460. 1.) 44 O. Lt. Kossuth Polizei-Akten 190. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom