Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kardos Tibor: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból (1502-1518) 434
444 KARDOS TIBOR (Dominus Rubertus de Sennia, Caspar de Clissa, Georgius Litteratus, Hieronymus Petolovich), hinnökök (Sebastianus Nuntius, Presbyter Thomas Nuntius), hajóskapitányok (Ser Jacobus Martini de Cursola), alkalmi utasok (Ser Francis eus brensin). 1514-ben feltűnik egy a többi velencei és dalmát névtől merőben e.ütő név is, Franciscus Ita.us avval kapcsolatban, hogy a magyar király helyett a velencei köztársaság fizet ki számára kétszáznégy dukátot. Mármost ezidőbcn egyetlen ilyen nevet ismerünk, a Magyarországon és a magyar udvar ajánlására Lengyelországban működő oiasz kőfaragót, Franciscus Ibalus-t. A jelek szerint a k.rály a ve.encei hadiadó terhére fizettette ki, amiből esetleg azt a következtetést lehetne levonni, hogy résztvett egyes véghelyek megerősítésében. Ugyanőrá azonban nagymennyiségű marha kivitele is bízva vo'it, melyekért velencei terü.ietre érve ötszáz dukát vámot kellett volna fizetnie. Ugyanezen vámegyezség azonban még további 1300 dukát vám hasonló kiegyenlítését tartalmazta, amit az elszámolás valamivel lejjebb Hieronymus Petolovich, sebenicoi polgár nevénél említ. Mindkét tételt levonják a hadiadóból, vagyis a vám kifizetésére nem kerül sor. Esetleg feltételezhetjük, hogy a Franciscus Italusnak elengedett vám alapja az volt, hogy a király, akinek pénze nem volt, természetben fizette ki a művész járandóságát a vámtételek alól is mentesítve és járandóságának csupán egy részét f'zette ki helyette a köztársaság. A törökellenes harcokról tesznek tanúságot az elszámolásnak azon tételei, melyek eleséget, fegyvert, puskaport, építőanyagokat tüntetnek fel, mint amelyeket a köztársaság a tengermelléki magyar várak őrsége számára küldött.1 " Ezek a tételek azonban a tizenhat év alatt alig tesznek ki többet ötezer dukátnál s ez az összeg a készpénzben kifizetett mintegy tizenkilencezer dukáttal együtt is csak huszonnégyezer aranyra emelkedik, tehát a körülbelül 480000 forintnyi hadiadó egyhuszadát teszi ki. És még ez a csekély összeg is olyan rendeltetésű, hogy bízvást azt lehet mondani. Velence közvetlen védelmét szolgálta, amennyiben a magyar kézen maradt tengermelléki várak a Velence által elfoglalt Dalmáciát védték. Érdekesek a számadásban fennmaradt árak. 1506-ban például egy véka búza Velencében egy dukátba került. Ugyanakkor három véka árpa került egy dukátba. 1511. március 17-én az árpa és búza vékáját általában egyformán négy velencei fontban (libra, azaz líra) számítják, de ugyanezen év április 5-én a búza árát vékánként öt fontra teszik. Két évvel később, 1513. áprils 18-án ugyanennyit számítanak a búza vékájáért. A köztársaság a legkisebb áruviteldíjat (pro nabulo), a legcsekélyebb fekbért is levonja a király számlájából. Nem jelentéktelen összegeket von le károkozás címén. 1506. július 7-én például 10 ezer dukátot, 1508. március 28-án és 29-én bizonyos a'bán zsoldosok kár terítésére nvolcszáz dukátot.11 Az 1515-i kárjegyzék számai pedig, melyek Isztriára, Triestre és Pago-szigetre vonatkoznak, egészen magas összegek. 10 Eleségszállítások: 1506. jún. 30-án ezer véka búza, 1500 véka árpa. július 6-án ismét gabona; 1507. máre. 4-én gabona Clissa, Zengg, Tinninbe; október 7-én gabona Clissába; 1508. máre. 10-én gabona Clissába és Zengebe; szept. 10-én 300 véka búza, 300 véka köles Tinninbe; 1511. máre. 11-én 200 véka búza és árpa ugyanoda; ápr. 5-én 50 véka búza ugyanoda; 1513. ápr. 18-án 300 véka búza Scardonába és Clissába. Fegyver és hadianyag; 1506. jún. 30-án 2000 font salétrom és negyven kis tonna puskapor Dalmáciába; július 6-án had: anyag a táborba; 1508. aug. 3-án puska és puskapor Scardonába; szept. 10-én 300 lándzsa, 100 puszpángfa-íjj, négy puzdra, 20 kis tonna puska por Tinninbe; 1511. máre. 17-én Tinninbe ismét puskapor, lőportartók, lándzsák; 1512. dec. 17-én hadianyag az arzenálból; 1513. júl. 3-án hadianyag egy dalmáciai táborba; július 31-én ugyanaz ugyanoda; folyamatos szállítások Tinninbe 1512—1513. július 17-ig. Építőanyagok; 15S8. máre 23 Clissába és Almissába. 11 Az itt említett Banovac egy magyar szolgálatban álló kisebbranüú kapitány lehetett. Marino Sanuto 1510-i feljegyzése szerint „Gregorio Banovac Ongaro", aki Novakovich András gróf kedvelt embere volt. Ld. Magvar Történelmi Tár. XXIV. 211. 1.
