Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kardos Tibor: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból (1502-1518) 434

« velencei vonatkozasd gazdaságtörténeti adatok 437 Mélyebben belevilágít a magyar államihatalom gyengeségébe a tömérdek kisebb kölcsön, és természetbeni szállítás. A kölcsönök nagyrészt párszáz dukátos összegek, melyek világosan utalnak arra, hogy udvari fizetésekre és szükségletekre vették fel, nem pedig valami törökellenes vállalatra. Ezt alátámasztják a gyógyszer, fűszer, selyem, bársony, arany és ezüst szövetek szállításai, ahol gyakran meg is van említve a királyné, vagy a gyermek II. Lajos neve, vagy hogy a szövetek az udvari kamarások számára vannak rendelve. Szerepelnek a kimutatásokban ékszerek is. Az 1510-i országgyűlési vita alkalmával a rendek felpanaszolták, hogy a velenceiek a törökellenes segélypénzt zsoldként könyvelik el a számviteli könyvekben és ezt az ilyen sértő módon minősített összeget sem fizetik ki, hanem kevés posztót és ékszereket küldenek helyette, magasain értékükön felül számolva. Ezt az állítást alátámasztja az alább közölt számadás több tétele és különösképpen az 1510. február 12-i, amikor 29 000 dukát értékben drágaköveket, 7000 dukát értékben arany- és selyemszövetet küldtek és az elszámolt 36 400 dukátból készpénzben mindössze négyszáz dukátot adtak át. Talán a legbotrányosabb az 1515-i hadisegélyfizetés volt, amikor a hadiadó fejében a király kap 3000 dukát értékű arany-, ezüstszövetet és posztót, a nádor, Perényi Imre pedig Beatrix királyné százhuszoinnyolckarátos zafírkövét 4000 dukát értékben, melyet az Magyarországról távoztában Pietro Bragadinnak zálogosított el. A magyar állam követe és a velencei Signoria hetekig tárgyal a zafírkő megszerzéséről.12 Azonban a köztársaság maga is olyan anyagi helyzetben van, hogy csak úgy tudja megvenni a király számára a szöveteket, ha Aloysio Pisaninál leköti az 1516. évi szeptember-október havi borvámot 3000 dukát értékben.1

3

Vagyis a köztársaság kénytelen állami jövedelmeket zálogbavetni. E pénzügyi elszámolás nagyrészt ismeretlen adatai a műszer pontosságával mérik a magyar feudális állam erejének, erkölcseinek süllyedését, az udvar elkötelezettségét egy idegen hatalommal szemben. Természetesen nem volt meg benne az erő Dalmácia visszahódítására, mikor erre alkalom nyílt a Cambray-i Szövetség révén. Helyette inkább azt a bizonyos megalázó zsoldot igyekezett felemeltetni, vagy legalább is szilárdan biztosítani. Második dokumentumunk a Dózsa-háborút követő évből származik és kiegészíti az elszámolásadta erkölcsi és anyagi képet.1

4

A marhakivitel például szigorúan tilos, de akinek befolyásos barátai vannak és azokat megvesztegeti, az feltétlenül hozzájut az élő állathoz. A vámtételeket kísérő levél két nevet említ, melyek igen jellemzőek. Az értesülésekből származó hasznot elsősorban Messer Zuan Donadonak, egy velencei patríciusnak szeretné biztosítani. Mármost a családnak egy másik tagja, Andrea Donado Sebenico-i gróf, vagyis velencei kormányzó egy dalmát városban.15

Tehát hihetőleg voltak magyar kapcsolataik is és így mert a levélíró a család egy másik tagiíhoz fordulni. A másik érdekes név Zuan Francesco Bevilacqua, veronai feudális úr. akinek nevére lehetett címezni az esetleges választ, mely a levél írójának szólt vo'na. Ebből az is következik, hogy a határmenti feudális nagyurak kivették részüket az Itália felé irányuló kereskedésekből. Ami a vámhelyek felsorolását illeti, Tagányi Károly azonosításai mrnd sikerültek. G'*eer Lajos dunántúli út-kuttatásai támoaitiák az ígv létrejövő útvonalat.1

6

Tagányi szerint a következő útvonalat követte az állat-kivitel: 12

1. h. XXII. köt, 8, 40—44. 1. 15

I. h. XXII 40. 1. " Tagányi Károly azt bizonyítja, hogy az ú. n. „utóirat" ós „Jegyzék" nem 1514-ben kelt, m;

nt a levéltári feljegyzés állítja, hanem csak a következő évben, mert a levélben említett „ez az országgyűlés" csak az 1514. okt. 18-án összegyűlt országgyűlés lehet, melynek határozmányai csak november 19-én kerültek nyilvánosságra. Tehát я dátum helyesen 1515. febr. 10 kell hogy legyen. (I. h. 144—145. 1.) 13

Ld. Magy. Tört. Tár XXIV köt. 238. I. ш V. ö. Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. Századok. 1929. 142—43. 1.