Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kardos Tibor: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból (1502-1518) 434
velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok 435 23-án pedig ismét tízezer dukátot,5 vagyis a jelek szerint összesen mintegy százhúszezer dukátot. Hogy ez valóban így volt, azt igazolják az 1510-i országgyűlési tárgyalások, amikor a rendek annak fejében, hogy Magyarország nem csatlakozik a Cambray-i Ligához, egyebek között azt is követelték, hogy Velence fizesse meg azt a nyolcvanezer arany hátralékot, mellyel tartozik. Később ugyanis mem történt elmaradás, mivel a köztársaság 1504. február 15-én új egyezséget kötött Magyarországgal, melynek értelmében ezentúl évi 30 ezer aranyat fizet törökellenes hadisegély címén.® Ennek kezdeti dátuma azonban éppen az itt közölt számadásokból kiderülően nem az egyezmény dátuma volt, hanem az 1503-as év, vagyis az 1501—1502. évre esedékes kétszázezer dukátból Velence százhúszezret egyenlített ki és nyolcvanezer dukát maradt függőben. Alább közölt számadásaink az 1504-es egyezmény évi harmincezer aranyára adnak felvilágosítást 1503—1518-ig terjedő időszakra. A köztársaság az 1502-től jelzett utóbbi időpontig teljesített hitelezéseket az 1503-tól 1509. lúlius l-ig teljesítendő hadisegélyek összegének terhére számolta el olyképpen, hogy az elszámolás I. c. számú kimutatásának utolsó tétele szerint Magyarországnak összesen még negyvenhárom dukát járt volna. Meg kell jegyeznünk, hogy az összeadások nem mindig látszanak világosnak és kisebb-nagyobb hibákat mutatnak. Az ugyancsak közölt I. b. számú dokumentum magyar alattvalóknak velencei területen okozott kártételeit sorolja fel, melyeknek ugyancsak borsos felbecslése 1515-ös dátummal 175 992 dukát és 20 dénárt mutat ki. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a magyar király az 1509. július 1-től járó évi 30 000 forint hadiseyélyt követelt;, ennek tekintélyes részét vagy teljes összegét ellensúlyozták a kártérítési összegek. A számadásokból kitűnik, hogy azon nagyobb összegek kivételével, melyeket a királyi követek, kapitányok, megbízottak egy summában vettek kézhez, Velencében, vagy Dalmáciában, a többi összegeket vagy áruhiteleket Magyarországon élő velencei kereskedők folyósították, mint kölcsönöket az ellenszámla terhére. Ezeknek a velencei kereskedőknek a neve és magyarországi szerepe eddig ismeretlen volt. A következő nevekkel találkozunk: Ser Jacobus Joannis de Serico (= de Seda), aki más dokumentumban Jacobo d,i Zuane Toschan néven tűnik fel7 és nyilván rokona az ugyancsak sokat szereplő Ser Antonius Joannisnak, más adatok szerint Antonio Zuane de Sedanak;8 Ser Martinus Cotta, Ser Franciscus_ Cotta, az előbbinek segéde, Ser Martinus Busseti. Egy idő múlva feltűnnek az egyes cégek leszármazottai is, Ser Jacobus Joannis et Nepotes. Nemkülönben Ser Antonius Joannis et Nepotes. Egyszeregyszer fordul elő a neve több velencei kereskedőnek, akik nyilván nem Magyarországon tartózkodtak: ezek, Hieronymus Lipomanus, Ser Franciscus De Judaica (Giudecca), Ser Jacobus Duloi fűszerkereskedő. Többször szerepel Ser Aloysius Pisani, velencei bankár (procurator de banco), aki nagyobb összegeket folyósított, illetve előlegezett a köztársaság helyett. Érdekes, hogy velencei diplomaták is szerepelnek, mint a magyar udvar hitelezői: Váncenzo Guidotto, aki évekig volt követ Magyarországon, 1508-i keltezésű 2120 dukátnyi kölcsönnel szerepel, melyet nyilván részletekben adott a megszorult udvarnak. Valószínűleg csak a futár szerepét tulajdoníthatjuk Ser Benedictus Pellestrina közjegyzőnek (Lónyai Albert magyar követ 1515-i elismérvényét ő hitelesítette),9 aki 1513. november 25-én 300 dukátot juttatott el a király akkori megbízottja részére. Szerepel a számadásban II. Ulászlónak a je'ek szerint olasz származású gyógyszerésze, Valentinus Frugo. Ezenkívül királyi megbízottak 9 U. о. XXII. 13—16. 1. 6 A 80.000 dukátról ld. Fraknói: i. m. 391. 1.; az 1504-i egyezség szövegét ld. Magv. Tört Tár, XXII. 16—18. 1. ' U. o. 25. 1. я V ö Fraknói: Magyarorsz'ág és a Cambrav-i Liga. 75. 1. • Ld. Magy. Tört. Tár, XXII. 44. 1 28»
