Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415
424 NEMES DEZSŐ kormány a német túlsúly miatt aggódó európai közvéleménytől és kormányoktól kért és remélt va'ami támogatást a porosz hódítókkal szemben. De hiába küldtek vagy küldettek a liberálisok „üdvözletet" és „szimpátiát", ha kormányaik változatlanul szabad kezet adtak a német rablóknak. A Thierskormány pedig látva, hogy az európai kormányok nem lépnek közbe, még nagyobb sietséggel igyekezett — lefegyverezni a párizsi nemzetőröket és végrehajtani a kapitu'ációt. Ennek a Thiers-kormánynak kapituláns, ellenforradalmi mesterkedéseit homályosították el Simonyiék, Külföldi és társai segítségével a pesti munkásgyűlésem. A határozat harmadik pontja megállapítja, hogy a porosz hódító háború „mélyen sérti a magyar nemzet emberiség! érzületét és károsítja az ország anyagi érdekeit"; követeli, hogy a kormány, elismerve a német nemzeti egység jogosultságát, lépjen közbe Franciaország területi egységének fenntartása érdekében. Ez lényegében véve helyes követe1 és volt. de a liberális ellenzék inkább csak vitatkozott róla. Folytatva.a polgárság körében és néha a parlamentben a vitatkozást, Simonyiék a Munkásegyletnek ajánlották, hogy harcoljon is érte. A polgári ellenzék „keze ezáltal úgy a teremben, mint az országgyűlésben" nincs „megkötve", amint a Magyar Üjság Madarász kijelentését'közölte. Mindenekelőtt arról van szó, hoöv Simonyiékat is aggasztották a felfegyverzett párizsi nemzetőrök, s körükben a „vörös párt" befolyása. A határozat negyedik pontja felhív „minden rokonelvű egyleteket és köröket, hogy ilyen vagy hasonló határozatok elfogadása által az annyira kívánatos béke létrejöttét előmozdítsák, határozataikat úgy a kormányhoz, mint az országgyűléshez benyújtsák". Végül a határozat ötödik, utolsó pontja felkéri Madarász Józsefet, hogy „a mai gyűlés határozatának egy péMányát a magyar törvényhozó testületnek, a másik példányát a magyar kormányelnöknek benyújtani szíveskedjék". A Kiilföldiék által a 48-as klubbal kötött ilyen politikai szövetség a munkásság politikai önállóságának feladását jelentette: visszafelé tett lépés volt a júliusi munkásgyűléssel szemben. Helyes volt az a törekvés, hogy a porosz hódítók elleni akcióban a Munkásegylet szövetséget kössön polgári liberálisokkal, de csak a munkásság önál'ó politikájának megóvásával és fej'eszté sével, nem pedig az önálló pol; tika feladásával. A munkásmozgalom Magvarországon akkor még nem találta meg a politikai szövetségkötésnek helyes útját, mert ideológiailag nem volt felkészülve erre. A szövetségkötés kérdésében bizonytalan volt, ami a fiatal mozgalom fejletlenségéből elkerülhetetlenül következett. Tehát próbálkozni kellett. Külföldiék szövetkezése a 48-as klubbal hibás próbálkozás volt és ellenzéke támadt a Munkásegyletben. Az akció további folyamán, amikor már a Thiers-kormányról egyre világosabban kiderült, hogy a dicstelen kapituláció kormánya, s Külföldiék mégis változatlanul követték Simonyiék u g van csak változatlan politikáját, növekedett a zűrzavar, de erősödött az ellenállás ezzel a politikával szemben a Munkásegyleten belül. A kormány nem gördített akadályt a Munkásegy'etnek a 48-as klubbal közösen rendezett decemberi gyűlése elé. Viszont a gyűlés után, amely újabb ösztönzést adott a köztársasági propagandának, a belügyminiszter betiltotta — a Munkásképző Egyletet, bár ez a december 18-i gyű'ésen hivatalosan nem vett részt. Annál viharosabb vo't, nyilván a „nem hivatalos" részvétele. A gyűlésen résztvevők viharosan tüntettek a porosz hódítóik ellen és a francia köztársaság mellett. A jelek arra vallanak, hogy a tüntetésben Farkasék bátor, irányító keze is benne volt. Ez nem fejeződött ki a Hollós által beterjesztett és a gyűlésen elfogadott határozati javaslatban, de kifejeződött a köztársaság me'letti munkástüntetésben és a Munkásképző Egvlet befolyásának megerősödésében. Csak ez lehetett az, ami a kormányt különösen aggasztotta és a Munkásképző Egylet betiltására késztette.
