Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415

AZ ALTALÁNOS MUNKÁSEGYLET A FRANCIA-POROSZ HÁBORÚ IDEJÉN 425 A köztársasági propaganda felütötte a fejét. Visszhangra talált mindenekelőtt a szocialisták befolyása alatt álló munkásság körében és bizonyos tömegerőt is jelentett. Az uralkodó osztályban félelmet keltett a köztársasági propagandának már ez a kezdeti megnyilatkozása is. Nyilván növelte félelmüket az az eshetőség, hogy a köztársasági propaganda erősebb visszhangot kelt a falun is, veszélyeztetve az ezer holdak népnyúzó rendszerét. Hat nappal a december 18-i gyűlés előtt, december 12-én, Farkas Károly és Blumenthal FI. — utóbbi volt ekkor a Munkásképző Egylet elnöke — bejelentette a hatóságnak, hogy december 26-ra összehívták a Munkásképző Egylet tisztújító közgyűlését. A december 18-i gyűlés előtt a Munkásképző Egylet még törvényesen jóváhagyott alapszabályokkal, hatósági engedéllyel működött. Néhány nappal a december 18-i gyűlés után, két nappal a beje'entett tisztújító közgyűlés előtt, december 24-én Rainer belügyminiszter leiratban közölte a pesti főpolgármesterrel, hogy a Munkásképző Egylet „önkéntesen feloszolván, közgyűlések, vagy bármely e cím alatti egyleti működésekre nincs többé feljogosítva". Farkasék a szeptember 18-i együttes közgyűlés határozata érteiméten szeptember 28-i beadványukban bejelentették a hatóságnak a két egylet egyesülését. Rainer ezt a bejelentést nem vette tudomásul. Októberben a két egyletet kötelezték a régi állapot visszaállítására. Decemberben viszont Rainer Pál a két egylet szeptember 18-i egyesülési határozatát a Munkásképző Egyletre vonatkozóan „önkéntes feloszlatást" kimondó határozatnak nyilvánította. A Munkásképző Egylet működését betiltva, szemtelen úri képmutatással azt hazudta, hogy ezt az egvlet határozata alapján rendeli el. Álnokságért Rainer nem ment a szomszédba.12 A Munkásképző Egyletben Farkas vezetésével az Internacionálé befolyása mind erősebben érvényesült s a Munkásképző Egylet befolyása а tömegekben fokozódott. Ez jobban aggasztotta a magyar kormányt, mint a Munkásegylet és a 48-as klub erősödő kapcsolata. Miután a Munkásképző Egylet legálisan tovább nem működhetett, az Internacionálé szekciója ped'g а Mimkásképző Egyletben is és a Munkásegyletben is működött, felvetődik a kérdés: miért nem oldották meg az egyesülést Farkasék rögtön az Általános Munkásegyletbe való átlépésükkel? Néhány hónappal később, a Párizsi Kommün idején ez ugyanis valóban bekövetkezett. Az ellentétek nyilván nem személyi okokból eredtek. Egyik fontos ellentét, amely Farkasék, valamint Külföldi-Ihrlingerék között a nézeteltéréseket okozta, a 48-asokkal való szövetkezés kérdése volt. Farkas általában elítélte а 48-as k'ubbal való kapcsolatokat, mert Irányiék is „burzsoák". Álláspontja merev és helytelen volt. A polgári baloldallal való mindenféle szövetkezés elutasítása helyett olyan szövetség mellett kellett volna fellépnie, amely nem homályosítja el a munkásosztály önálló politikáját. Farkas álláspontiának a merevsége mögött mindenesetre az önál'ó proletár osztálypolitika féltése rejlett. Farkas álláspontjával szemben Külfö'd'ék késznek mutatkoztak feláldozni e szövetség kedvéért a Munkásegylet politikai önállóságát. A Bismarckék annexiós követelései elleni akcióban a 48-as k'ubbal való szövetkezéssel a Thiers- kormány melletti fellépésre is szövetkeztek. Az ilven szövetkezéssel szemben, amely egyik ellenforradalmi kormány ellen a más'k el'enforradalmi к o rmán v támogatásával tüntet. Farkas elutasító á'láspontja telíesen indokolt volt. De Farkas azt nem értette meg. hogy leh^t a 48-as klubbal együtt fellépni a porosz hódítók ellen, a francia népet és a közlä Az idézett 'okmányok: Orsz. Lvt. fők- i. 35877/1870, 36.586/1870. Főv. Lvt. 1758/eln. 1870.