Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415

AZ ÁLTALÁNOS ML \KASEGYLET • A FRANCIA-POROSZ HÁBORÚ IDEJÉN 421 С as tollár nem barátja, Iranern ellenfele volt a szocialistáknak. Köztársasági beszédének kiadása nem a szocialista propagandát, nem a munkásosztály önálló politikájának propagálását szolgálta, hanem a bátortalan polgári köztársaságiak helyett végzett munka volt. Ennek ellenére is elősegítette a politikai érdeklődés fokozódását a munkásság körében s ösztönzött a köztársaság melletti kiállásra. Ez a Castellar-beszéd kiadásának és terjesztésének pozitívuma, és az adott helyzetben ez volt a döntő a beszéd kiadásának megítélésénél. Még akkor is ezt kell megállapítani, ha a beszéd kiadásának Külföldi volt a kezdeményezője és Simonydék a 48-as klubból az ösztönzői. A kormányt mindenesetre izgatta Castellar beszédének terjesztése. Rainer Pál belügyminiszter 1870. december elején a pesti polgármester figyelmét külön felhívta, hogy a munkásegyletek olyan irodalmi termékeket is terjesztenek, „melyek a monarchikus elvek ellenében a köztársaságot szolgálják, amilyen Castellar spanyol cortes' beszéde". Rainer megemlíti, hogy Castellar beszédének terjesztése „maigábanvéve nem lenne feltűnő, mennyiben említett beszéd a napi lapokban is felvételt nyert, hanem igenis feltűnő, hogy annak terjesztését a Munkásegylet mozdítja elő". Feltűnő tehát Rainer Pálnak, hogy az államforma kérdésébe a munkásság is bele akar szólni. Utasítja a polgármestert a munkásegyletek fokozottabb figyeltetésére és a köztársasági irodaimii termékek terjesztésének „kellő óvatossággal — Castellar beszédéről lévén éppen szó — hatóságilag való megakadályozására".7 Amikor Castellar beszédét kiadták, iTjra egyesülési tárgyalások folytak az Altalános Munkásegylet és a Munkásképző Egylet között. A munkások egyesülési törekvése ellen à belügyminiszter már sokkal kíméletlenebb rendőri intézkedéseket foganatosított, mint a Castellar-beszéd terjesztése ellen. 3. Az Általános Munkásegylet és a Munkásképzö Egylet egyesülésének másodszori kimondása és az egyesülés ismételt megakadályozása A szocialisták közös fellépése 1870 júliusában a francia-porosz háború ellen, a Munkásképzö Egylet és az Általános Munkásegylet ismételt közeledésének megnyilvánulása és előseöítője volt.8

A francia császárság csúfos bukása és a francia köztársaság létrejötte, az Internacionálé szekcióinak fokozódó köztársasági propagandája, a német szociáldemokrata párt választmányának a szeptember 5-i nyílt kiállása a köztársaság mellett, — mindez további ösztönzést adott az együttes küzdelemre. Üjra napirendre került a két munkásegylet egyesülése. Ennek előharcosa Farkas Károly és az Internacionálé pesti Szekcióia volt, melynek tagjai az Altalános Munkásegyletben is vezető szerenet töltöttek be. A Munkásképző Egylet helyiségében szeptember 18-án a két egyesület együttes gyűlést tartott, ahol kimondták az egyesülést ós hozzáfogtak annak végrehajtásához. Mindkét egylet vezetősége leköszönt. Kö'ös bizottságot választottak — „választó-bizot+mánvt" — úi egvüttes közgyűlés. összehívására. E bizottság tagjai voltak a Munkásképző Egylet részérő'? Farkas Károly, az egvlet titkára, Raiuchmaul Károly vasmunkás és Heilman Raymund malomi munkás. A Munkásegylet részéről a bizottság tagjai voltak: Kovács Károly 7 „Czimet bizalmasan felhívni kívántam, — mondja Rainer idézett leirata — miszerint általában a munkások egyletei körében felmerülő mozzanatokat feltűnés nélkül rendőri közegek által figyelemmel kisérni, a zug könyvárulásra nézve a sajtó törvény értelmében kellő óvatossággal eljárni (értsd: Ha kell, még a saját sajtótörvényeiket is „kellő óvatossággal ' felrúgni. N. D.), engem pedig esetről-esetre egyes nevezetesebb mozzanatokról értesíteni szíveskedjék." (Lásd: a MMTVD-пзк I. kötetében-) s Először 1870 tavaszán -mondták ki az egyesülést az Általános Munkásegylet keretében. 1870. május közepén az egyesülés felborult. Ezt a VIII. fejezet ismerteti.