Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
л '400 РАСН ZSIGMOND PAL bői a következő század folyamán egyre magasabbra ível s a majorságok terjeszkedésével kapcsolatban a parasztság kisajátításainak szembeszökő példáit mutatja. 1573-ban, amikor a kincstár birtokában van, már feltűnnek a majorsági földek az uradalom több falujában;6 7 a háborús pusztítás okozta gyér népesség miatt azonban még csak kezdetekről van szó.6 8 Nem sokkal különb a helyzet a század végén, 1598-ban sem, amikor „ezen a vidéken igen kis mértékben folytattak allodiáliis művelést". Az ezirányú törekvés erősödését mutatja azonban az a tény, hogy a jolsvaiak már erdőfoglalás miatt panaszkodnak és főleg az, hogy az urbárium rögtön bevezetőjében a majorgazdálkodás kérdését veti fel és annak lehetőségeit keresi.6 0 A XVII. század folyamán azután, amikor a török már nem hatolt fel idáig és így a vidék békésebb fejlődésnek, népesedésnek indult,70 nem hiányzott már a gond a majorság kiterjesztésére, különösen amikor Murány Széchy Máriának, majd a „Murányi Venus" kezével együtt Wesselényi Ferenc nádornak jutott. Ezt tükrözi az uradalom 1662-i instrukciója, amely a majorkodás fokozását kívánja s ugyanakkor tilalmazza az „udvarbíró, ispánok és kulcsár" sokféle visszaélését, hogy a jobbágyok „ne legyenek oly bitangul, mint eddig voltainak".71 Mert bizony a murányi jószág jobbágyai már eddigelé is nagyon „bitangul voltainak". Erre vall többek között a néhány évvel előbb, 1657-ben kelt összeírás, amely a murányi uradalommal együtt számbavett enyickei jószágon a parasztság kisajátításának jellemző eseteit mutatja. A tiszttartó itt azt az utasítást kapja, hogy név szerint felsorolt 14 parasztnak „serie eleikbe adgyak... vagy tegyék le tellyességesen Szent Gyeörgy napdán a jobbágyságoth és legyenek el a feöld réth nélkül és szólgallyanak gyalogh szerrel. Wagy pedigh" Szent Gyeörgy napigh szerezzenek barmoth és szólgállyanak ió jobbágy szerint. Alioquin Szent Gyeörgy napián eő n(agysá)ga számára fogiallya teöldeifceith retedketh".7 2 Az efféle utasítások meg is hozták az eredményt: az uradalom 1672-i urbáriuma minden eddiginél kiterjedtebb majorgazdálkodásról ad számot és rögtön a jól felszerelt, vagy 200 köblös murányaljaii allod.um leírásával kezdődik. Nem sokkal marad el mögötte a lubenyiki és polonkai majorság sem, de több más községben is allodiatúráról értesülünk.7 3 S itt módunkban van nyomonkísérni a jobbágytelki állomány változását az allodium fejlődésével párhuzamosan. Murányalján pl. 1657-ről 1672-re — miközben az „allodium satis boné aecomodatum" kifejlődik —• a 19 jobbágy család 17-re csökken, a 7 zsellércsalád pedig 40-re emelkedik. Még jellemzőbb azonban, hogv az 1657-i 93A megművelt és 41 /-» puszfahellyel szemben 15 évvel később a község egész telekáililomiánya csupán 21 /a telekre rúg, világossá téve, hogy időközben 117s telekföldet az uraság majorjához csatolt.7 * Hasonló a helyzet Süvétén, « 1,7 Murányban, más néven Muirányalja. V. ö. IIa Bálint: Gömör megye. Bp. 1946. III- 56. Mnisányban, Jolsván, Jolsva—Tapolcán, Süvetén. 08 „Terrae arabiles ad arcem pertinentes sunt paucae et inter illas pars aliqua deserta residua" — jegyzi meg az urbárium Muránynál. Stb. O. L. U. et С. 24 : 76. e9 id. (sc. allodium) cuius culpa hucusque neglectum sit, ignoratur. Si tamen mediocris cuira aecederet, occasiones instituendi non deessent, unde arcis reditus non parum adaugeretur. O. L. U. et С. 24:79-'о V. ö- IIa: i. m. III. 58. 71 MGtSz 1901. 266—275. 72 O. L. U. et /С. 25:2. 73 O. L. U. et C. 25:7; v. ö. 44:24. 74 Az egyes parasztcsaládok szerint is nyomon kísérhetjük ennek az allodizálásnak a hatását: 1657-ben 7 egésztelkes, 3 félteíkes, 5 negyedtelkes jobbágy volt a faluban; 1672-ben ugyanezen családok között — név szerint azonosíthatóan — egy sincsen egész vagy féltelkes, 1—1 rendelkezik 3/8 ill. 2/8 telekkel, 5 csupán 1/8 telekkel, 5 zsellérsorba süllyedt, 3 pedig eltűnt a faluból; meghalt vagy elbujdosott.
